Célunk, hogy gyülekezeti tagjaink: – Istennel személyes kapcsolatban élő emberekké váljanak, – akik talentumaikat, lelki ajándékaikat, és javaikat egymással megosztva, élő közösséget gyakorolnak, – akik Jézus Krisztust követve saját környezetükben sóvá és világossággá válnak, – akik felkészültek a gyülekezetben végzett szolgálatokra, – és arra, hogy missziói küldetésüket az Atya kegyelme, a Fiú szeretete és a Szentlélek átformáló ereje által Isten dicsőségére betölthessék a világban.”
Fogalmi magyarázat
KEGYESSÉG: Az embernek Istennel szembeni vallásos magatartása, érzülete, alapállása és cselekedete – Az Ószövetségben kegyes az, aki Istent féli, tiszteli, parancsolatait megtartja, illetve Isten előtti kicsinységét, tökéletlenségét megvallja – Az Újszövetségben a „kegyes ember” életének alapja kiválasztottságának tudata, az bizonyosság, hogy Jézus Krisztus által a legszorosabb kapcsolatban áll Istennel. Ez a fogalom tehát Istennel köt össze bennünket. A kegyesség a Vele való személyes kapcsolattartásunk formáját és tartalmát jelenti: elsősorban az imádságot, a bibliaolvasást, az Isten előtt naponkénti egyéni elcsendesedést. Kegyes az, aki közösségben él Istennel. – „Szeresd az Urat!” V. Mózes 6:5.
KÖZÖSSÉG: Közösség alatt azt értjük, hogy a gyülekezet tagjai megosztják egymással Istentől kapott testi-lelki ajándékaikat. – Az Ószövetségben a közösség elsősorban Isten népének, Izraelnek a közösségét jelentette, ahol az egyes tagokat összekötötte a származás, a nyelv, a hit és a kultuszi hagyomány. – Az Újszövetségben Isten népének, a keresztyén egyháznak a közössége a tagok közös eredetében, a Szentlélektől való újjászületésben, a szeretet közös nyelvében, a Jézus Krisztusba vetett közös hitben és az istentiszteleti és közösségi alkalmakon nyilvánul meg. A hívők Krisztusban egyetlen családot alkotnak, akik egymás testvérei. Ez a fogalom tehát egymással köt össze bennünket. A közösség a gyülekezeti szeretetkapcsolatok megélésének formája és tartalma. – „Szeresd felebarátodat!” Máté 22:39.
KÖVETÉS: A követés a hétköznapok világába vezet bennünket. – Az Ószövetségben a szolga követi urát, a sereg a hadvezért, Izrael népe Istent a pusztai vándorlás során. Ez a fogalom bizalmat és alárendeltséget feltételez. – Az Újszövetségben Jézus a maga követésére, azaz tanítványságra hívja az embereket. Jézust követni életformát jelent: a tanítvány egész életében tanítvány marad; sorsa ugyanaz, mint a Mesteré; mindig Urával van, hogy bizonyságot tegyen róla és tanuljon Tőle. Mivel a tanítványság mindkét szövetségben egy személyes életközösséget jelent a tanítvány és a tanító (Mester) között, ezért akövetés a megszerezhető ismereteken kívül a Jézussal és hitben előbb járó testvérekkel együtt megélt hittapasztalatokat is magába foglalja, amelyek által a Szentlélek segítségével növekedhetünk a hitben. Jézust követni tehát a gyakorlati keresztyén életet jelenti. Azt, hogy a munkában és a hivatásban, a köz- és a magán élet minden területén Jézus Krisztus akarata szerint vagyunk jelen. Ez a fogalom a körülöttünk lévő világ felé fordít minket. – „Kövess engem!” Máté 9:9.
KÉPZÉS: Képzés alatt a tanítást, a hitben és engedelmességben való elmélyülést, a nagykorú keresztyénségre nevelést értjük. – Az Ószövetségben a tanítás nem csupán ismeretek és készségek közvetítése volt, hanem Isten akaratának, törvényének továbbadása. A legfőbb tanító így maga Isten. – Az Újszövetségben arról olvasunk, hogy a tanítványok elsőrendű feladata, hogy másokat is tanítvánnyá tegyenek, „tanítva őket”. Ezért a képzés lényege, hogy segítünk az embereknek abban, hogy gondolkodásukban, érzelmeikben és cselekedeteikben mind inkább Krisztusra hasonlítsanak. Ez a fogalom tehát a keresztyén tudománnyal köt össze bennünket. – „Tegyetek tanítványokká!” Máté 28:19.
KÜLDETÉS: Isten népének mindkét szövetségben megnyilvánuló alapfeladata ez. – Az ószövetségi küldetés Isten üzenetének továbbadása, amely vagy egy angyalnak, vagy egy prófétának, esetleg más kiválasztott embernek a dolga. – Az Újszövetségben minden keresztyén feladatává válik a Jézus Krisztusról szóló örömhír, evangélium hirdetése. A gyülekezet azért van, hogy az evangéliumot közvetítse a világnak. Minden más funkcióját ennek kell alárendelnie. A gyülekezet ezt a küldetését koncentrikus körökben valósíthatja meg. A hozzá legközelebb élőktől kezdve a „minden népeket” elérő misszióig. Ez a fogalom Isten országával kapcsol össze minket: amelyik Jézusban már eljött, amelyiket építenünk kell, s amelyik majd az idők végezetén teljesedik ki. – „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” – Márk 16:15.