2015.12.20.
Illik-nem illik- avagy istentisztelet a mezőn -Gyerekkarácsony
Textus: Lk 2,8-14

Gyerekek, van egy nagyon komoly kérdésem hozzátok. Gondoljátok át jól a választ! Mi az az istentisztelet? Hol szokott istentisztelet lenni? Hogyan kell ott megjelenni? Volt már olyan, hogy a szüleitek azt mondták, így vagy úgy nem lehet templomba menni? olyan frizurával, ruhában, koszos kézzel, arccal, stb.

Amikor Jézus megszületett, nem olyan messze attól a helytől, Betlehem mezején tanyáztak azok az emberek, illetve néhányan közülük, akiknek nem volt szabad istentiszteletre menniük. Abban az időben nagyon komoly szabályokat kellett betartani ahhoz, hogy valaki istentiszteletre mehessen. Voltak tisztálkodási szabályok, volt olyan szabály, ami arra vonatkozott, hogy mikor milyen munkát szabad végezni. Ezek az emberek azonban egyik ilyen szabályt sem tudták betartani, ezért nem járhattak istentiszteletre, sőt, még az emberek se álltak velük szívesen szóba, mert úgy mondták akkor, hogy tisztátalanok. Még a bíróságon sem tanúskodhattak, mert nem tartották elég hitelesnek, elég szavahihetőnek őket. Kik lehettek ezek az emberek? … A pásztorok.

Jézus születésének az éjszakáján is pásztorok tanyáztak azon a vidéken, őrizték a nyájat. Aludtak is, de figyeltek is, nehogy egy vadállat kiragadjon akár egyet is a juhok közül. Nagy-nagy csend uralkodott körülöttük, olyan, amilyet talán el se tudunk képzelni, nem lehetett mást hallani, csak a természet alvó neszeit. És ebben a mély nagy csendben történt velük, ezekkel a pásztorokkal valami, amire senki sem számított. Senki se hitte volna, hogy a pásztorokkal csoda is megtörténhet, pedig itt az történt. Isten ezeknek a megvetett, elutasított embereknek ebben a mélységes nagy csöndben jelenti ki magát.

Nem egy nagy ünnepség, egy nagy fesztivál közepette, nem akarja túlkiabálni a világ összes zaját. A szava halk és szelíd. És miközben az egész világ alszik, azoknak mondja el az örömhírt, akik éberen őrködnek ebben a mélységes nagy csendben. Akik vigyáznak rájuk bízottakra. Amikor az angyal megjelent, biztos nagyon megijedtek a pásztorok. Ezért kezdi azzal a mondanivalóját, hogy ne féljetek. Nem szabad félni attól, ha Isten valamit mondani akar nekünk, még akkor is, ha elsőre kicsit ijesztő lehet.

A mennyei küldött pedig igét hirdet, nagy-nagy örömet. És ez a mező, azon az éjszakán, abban a nagy-nagy csöndben templommá változott, és azon a mezőn istentisztelet volt. Az első angyal volt az igehirdető, a többiek a kórus, az angyali kar. És ezen az istentiszteleten csak azok voltak ott, akiket templomból, arról a másik istentiszteletről kizártak. Mert Isten mindenkihez el akarja juttatni a ő örömhírét, azoknak is, akik az emberek nem tartanak túl nagyra. Isten nekik is hirdeti, hogy mit hozott el Jézus a megszületésével a földre.

Az angyalok énekét sokszor jókívánságként szoktuk értelmezni. Hogy ők azt kívánják, dicsőség legyen a magasságban Istennek, és a földön békesség legyen embernek. Pedig ez egy kijelentés. Ők nem kívánják, hanem mondják, hirdetik, hogy az, aki megszületett ezt hozta magával. Dicsőséget Istennek és békességet az embernek.