2015.12.13.

Adventi zenés ifjúsági istentisztelet
Textus: Zsolt 100.

Igehirdető: Kóti Dávid

„Tudjátok meg ,hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket ,az övéi vagyunk: az ő népe, legelőjének nyája.”

Nyugalom. Kellemes állapot. Vágyunk rá. Minden nap. Gondoljunk bele, milyen megnyugtató tud lenni néha tudni, hogy Valaki olyanhoz tartozunk aki mindenható Isten. (Ahogy az ige is mondja). Ahhoz az Úrhoz aki megteremtett minket. Sok minden eszembe jutott, hogy ez mivel jár, mik a következményei. Legfontosabbnak a gondviselést találtam. Melyik kisgyerek ne vigyázni a várra amit épített ?! Mindnyájan tudjuk mennyire vigyázunk arra amit létrehoztunk. Hát akkor a mi Atyánk hányszor jobban vigyázhat ránk, teremtményeire ?! Gondot visel rólunk, ha akarjuk ha nem. Mind ugyan azon legelő tagjai vagyunk. Mind juhok vagyunk az Isten legelőjén, ahol Jézus a pásztorunk. Mind részesülünk ebből az atyai szeretetből. a különbség egy hívő és egy nem hívő között csupán annyi, hogy mi felnézünk arra, Aki minket dús füvű legelőkön terelget. De nem csak felnézünk, hanem hálát is adunk a  velünk közölt jótéteményekért. Gondolok itt az élet apró csodáira, amiket ha észreveszünk talán egy fokkal jobban indul a reggelünk, egy fokkal jobban telik a napunk. Személy szerint minden nap úgy ébredek, hogy vajon mi új vár ma rám, amit még nem tapasztaltam. A nap végén pedig hálát adok egy imádságban a nap szép pillanataiért és a biztos pontokért az életemben.

Az ige arra buzdít minket, hogy hálaadásként szolgáljunk az Úrnak örömmel. Nem kell megijedni a szolgálat szó hallatán. Istenünk nem vár olyan dolgokat, amiket ne tudnánk teljesíteni. Nagy félelemmel fogtam neki a ma esti alkalomra való készülésnek, de mint látják a testvérek itt állok és Isten kegyelméből az Ő igéjét hirdetem.

Szolgálat lehet ha esetleg felnyitjuk egy mellettünk legelésző báránytársunk szemét, hogy kitől kapta mindazt amije van és hogy van valaki aki gondot visel az élete felett.

Egyszer próbálják ki a testvérek, hogy a városban utazva rámosolyognak arra, aki a szemükbe néz. Ha nem is mindenki de legalább egy ember vissza fog mosolyogni. (A többi reakció pedig érdekes és felüdítő).

Ha az Úrnak tetsző lelkülettel szolgálunk, abban bizonyosan mi is örömünket fogjuk lelni. Kinek ne esne jól ha sikerrel jár egy-egy szemfelnyitás során. Ilyen lelkülettel imádkozzunk embertársainkért, hogy találják meg ezt a gondviselő Istent.

Befejezésül had hozzak egy idézetet egyik kedvenc együttesemtől, a Pannany Massiftól:

„Hős az a tisztaszívű gyermek, kit a sors is verhet
Aki visszaadja a tárcát, nem pedig elvesz
Ő vígasztal, bátorít, mégegyszer próbál
Nála van más is az önös szempontoknál
Aki imádkozik érted, akármi is az istene
Szíve menedék csupa jóval az is tele”

Kívánok, mindazoknak akik ma eljöttek, örömteli szolgálatot az Úrban. Ámen.

Igehirdető: Kardon Márton

Tegnap este, amikor készültem, hogy vajon mit is fogok ma most itt mondani erről a zsoltárról, nagyon megijedtem, mert amit leírtam nagyjából 2 percnyi beszéd lenne. Miután sokadszorra olvastam el a zsoltárt arra jöttem rá, hogy ez igazából nekünk szól! Mert ezt a zsoltárt a Templomba való bevonuláskor énekelték Jeruzsálemben, és hát mi is egy templomban vagyunk. Tehát ez nekünk szól! Tegyük fel magunknak a kérdést hogy ki hogyan jött ide? Milyen lelkülettel?

Mert ez a zsoltár azt mondja, hogy ujjongjunk, hogy vigadozzunk, hogy hálaénekkel és dicsérettel jöjjünk. Nem szégyen boldogan templomba jönni. Ha Isten az ő népévé tett minket annak örülnünk kell, mert annál nincs nagyobb és jobb dolog a világon. Ezért adjunk hálát az Úrnak, mert az övéi lehetünk és ő szeret minket!

A zsoltárnak két részletét szeretném kiemelni, amik megfogtak:

- szolgáljatok az Úrnak örömmel
- tudjátok meg, hogy az Úr az Isten

Tavaly alkalmam volt részt venni a Piano Guys, magyarországi koncertjén a sportarénában. Egy csellista és egy zongorista, mindketten fiatalok, tele talentumokkal. Ahogy egyik szám jött a máski után, egyszer csak hirtelen elgondolkoztam, hogy ezek vajon hisznek Istenben? Igen nekik hinniük kell.. Olyan őszinte volt a játékuk, hogy úgy éreztem, hogy ebben nem csak ők ketten vannak. Majd a számnak vége lett és nagyon megdöbbentett, amit láttam és hallottam. Ahogy a tapsnak vége lett megszólalt az egyik -agolul-:

-                      Tudjátok, mi minden koncertünkön szoktunk tenni valamit és az a valami pedig az, hogy imádkozunk. Imádkozunk,  hogy Isten megengedte eddig ezt nekünk, és mert lehet, hogy ez lesz, az utolsó koncertünk életünkben ezért ezt szeretnénk megköszönni Istennek, hogy engedte, hogy idáig eljussunk, és most itt lehessünk veletek.

És ezzel az imádsággal egyszerre Szolgáltak az Úrnak örömmel és jelentették ki, hogy Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten.
Lezárásként pedig csak arra szeretnék bátorítani mindenkit, hogy bátran és boldogan szolgáljunk Istennek, legyen az bármekkora szolgálat. És ugyanígy bátorítok mindenkit arra is hogy énekeljük együtt a dicséreteket és együtt szolgáljuk. Ámen.

Igehirdető: György Erika

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!” Ez a kis zsoltárrészlet megmutatja számomra, hogy szabad lehetek az örömre Isten előtt, sőt, erre buzdítást is kapok. Természetesen csak akkor, ha élni kívánok ezzel a lehetőséggel, hiszen nem mindig könnyű megízlelni azt, hogy milyen is az Istenben való öröm.

Istennek szolgálni öröm. Talán kicsit nehéz lehet nekünk e két fogalmat összeegyezteni, mert a szolgálatról általában a sok fáradtság, a sok energiabefektetés juthat eszünkbe, ami sokszor igencsak távol állhat attól, amilyen tevékenységeket öröm kísér.
Megtapsztalni azt, hogy tartozom valakihez, Istenhez, az övé vagyok, az képes felszabadítani a terheim alól úgy, hogy utána dicsőítés és hála legyen a szívemen. És ha el tudom fogadni, hogy Istené a dicsőség, övé az érdem mindenért az életemben, akkor azt is el tudom fogadni, hogy a bűneimet is le tudom elé rakni, és képes őket elvenni.
Ha le tudom rakni az érdemeimet Isten dicsősége előtt, neki tulajdonítva ezeket, és nem ragaszkodom hozzájuk nyakasan, mint a személyiségem és magabiztosságom építőkövéhez, akkor Jézus elé is le tudok borulni, hogy: Tessék, itt van, a terheket is vedd el.

És azzal, hogy mindent átadtam, azt is megtapasztalom, hogy az övé vagyok mindenestül: érdemeimmel, örömeimmel, bűneimmel, terheimmel együtt. Ez már nem csak az én életem, hanem megosztottam Istennel, mint bármilyen emberi kapcsolatban. Ahogy a zsoltárban is olvashatjuk: „Ő alkotott minket, az övéi vagyunk.”

És nem csak ennyit mond, hanem: „az ő népe, és legelőjének nyája.” Mi lehet ez a legelő? Számomra ez a legelő minden, amit Isten ad, mert az ő kegyelméből élünk nap mint nap. Néha nem is gondolnánk, mert saját érdemeinknek tulajdonítjuk, de az összes lélegzetvételünk lehetne hálaadás. Ebben a szüntelen hálaadásban tudom csak elképzelni az apostoli buzdítást a szüntelen imádkozásra. Abban, hogy mindenért hálát adok, tulajdonképpen nem az Istennek teszek szívességet. Ezzel igazából mindenért őt jelelölöm meg forrásként, őt tehetem az életem alapjává, és ezzel mindent átadhatok neki. Ha hozzá tudok fordulni mindennel, szabad leszek attól, hogy csak a világban keressem a boldogulást, a problémák megoldását. Egy szélesebb eszköztárat kapok az örömre, boldogságra, hiszen annak tudatában, hogy Isten népének része vagyok, az ő legelője adta előnyökből is részesülhetek, ha kérem, és hajlandó vagyok elfogadni. Ahhoz viszont, hogy ezt el tudjam fogadni, azzal is tisztában kell lennem, hogy nem magamnak tulajdoníthatom a sikereimet, hiszen ha ezt tenném, akkor magamtól kell várnom a további boldogulást is.

Számomra az éneklés, a zene adja meg a legjobb módját annak, hogy kifejezzem Istennek, hogy átadom neki a dicsőséget, és megosztom vele az összes érzelmemet. A zene nyelvén kommunikálva fel tudjuk melegíteni az Istennel való néha kicsit kihűlő kapcsolatot. Ámen.