2015.05.25.

Megelevenedett pusztaság
Lekció: Gal 5, 16-26
Textus: Ézs 32,15-17

Svábhegy

Észak-Chilében az Atacama-sivatag az egyik legszárazabb hely a Földön. Vannak olyan időszakok, amikor 40 évig egyáltalán nem is esik ott az eső. Mégis időről időre, ha az El Nino éghajlati jelenség biztosítja ennek a feltételeit, akkor mindenhol különböző színű virágok emelkednek ki a homokból, elborítva még a kaktuszokat is. A felszín alatt ezeknek a virágoknak a hagymái és gyökértörzsei éveken át képesek megbújni, várva az éltető csapadékot. Istennek teremtett világának egy csodálatos jelensége ez.

A pusztaság, a sivatag egyáltalán nem volt ismeretlen Izrael népe számára sem. Gyakori ezen a vidéken a mészkőhegység kopár, törpebozótos pusztasága, amely csak az esős időszakban hajt füvet és mezei virágokat. De ennek a virágzásnak gyorsan véget vet a májusi sirokkó, a puszta szele, amely kiszárítja a növényzetet, de gyakran pusztításokat is visz végbe. Az itt lakó, letelepült emberek számára a pusztaság, a száraz, kopár föld a veszélyeket, a démonokkal, félelmekkel teli helyet jelentette, ahova az ember csak kényszerből, a legutolsó megoldásként menekül. Ezt a kialakult, mindenki által ismert képet használja a Szentíró a felolvasott igeszakaszban.

Ézsaiás könyvének ezekben a részeiben arról olvashatunk, hogy Isten megkegyelmez majd a bűnös, tőle elszakadt, istentelenné vált népnek. A 32 rész elején egy ígéret hangzik el egy olyan uralkodóról, akivel teljesen új korszak köszönt majd be a nép életébe. Ígéret egy uralkodóról, aki igazságot hoz, és érvényesíteni is tudja azt. Egy olyan uralkodó-, király-ideál, aki nem emberi, sokkal inkább isteni, és Istenben, Isten által teljesedhetik be. Az isteni uralkodó, aki képes elhozni az új világrendet, és kizárólag neki van hatalma megteremteni azt. A Messiás-király, akire sokan várnak. Az ő uralkodása alatt következik be mindaz, amit olvastunk, amit csak így foglal össze a rész címe: „a boldog jövendő”.

A boldog jövendő, amikor kiárad a Lélek, és a Lélek által az évek, évtizedek óta tartó pusztaság kertté, a kert pedig erdővé válik. A boldog jövendő, amikor a Lélek az Messiás eljövetele után elhozza az emberi élet pusztaságába a jogot, az igazságot. Békét teremt, nyugalmat és biztonságot. Mindazt, amire életünk során olyan sokszor sóvárgunk, amit lépten-nyomon hiányolunk az életünkből. Igazság, béke, nyugalom, biztonság. Mindaz, amit mi magunk, a magunk erejéből foggal-körömmel igyekszünk megteremteni. De nem jutunk semmire. Mint a sivatagban, a földben megbúvó növények. Hiába akarnának a maguk erejéből kisarjadni, ez lehetetlen, ha nem jön a csapadék, ha nincs az éltető eső.

Az emberiségből, az emberből, belőlünk sokszor felszakad a kiáltás, amit a költő így fogalmaz meg:

„Jövel Szentlélek, Isten égi lángja,
jöjj e megvakult kereső világra,
kinek lelkét eloltá a vihar!
S tántorogva halad át a hideg éjen,
mint vén koldus az esti csatatéren.”
(Muraközy Gyula: Új pünkösdi imádság)

Kiáltunk kínunkban, mert érezzük mi is, hogy a pusztaságban élni azt jelenti, az élet teljessége nélkül élni. Azt jelenti, naponta démonokkal, félelmekkel, a puszta fenevadaival küzdeni. Kiáltunk kínunkban, és kiált bennünk, valahol a mélyben elásva, összeaszva az Isten által a maga hasonlatosságára teremtett ember. A pusztaság, amiben élünk, ami körülvesz bennünket, meggyötri az embert, és sokszor elhatalmasodik, túlnő rajtunk.

Emberi életek romjai jelzik útjelzőként, hol a lelki pusztaság. Hol próbálnak menekvést találni ebből a legkülönfélébb és a legtragikusabb módokon. Alkoholizmus, erőszak, tönkre ivott, tönkre vert családok. Drogfüggőség, a testi vágyak féktelen kiélés, a pénz, a hatalom hajszolása. Okkultizmus, sötét erőkkel való kokettálás. Állandó, szűnni nem akaró harag, ellenségeskedés, irigység, féltékenység, önzés, széthúzás. Ahogy Pál fogalmazza, a test cselekedetei, vagyis az Isten nélküliség cselekedetei, és az ezektől való szűnni nem akaró szenvedés jelzik körülöttünk a pusztaságot, a Lélek életet adó erejének hiányát. És mindezt mi hoztuk össze saját magunknak. Amit Isten élettel telinek, jónak teremtett, azt mi a bűn által halottá, pusztasággá tettük.

Stílusosan magyar lenne a mai igehirdetés, ha ezen a ponton fejünket lehorgasztva, csóválva abba is hagynánk, és sopánkodva elindulnánk haza. Milyen nagy szörnyűség ez! És valóban nagy szörnyűség, de sokkal nagyobb annál a csoda, amit Isten minden ellenére, a bűneink, az engedetlenség ellenében elkészített számunkra. A szörnyülködésénél sokkal nagyobb helyet kell, hogy kapjon bennünk az öröm és a hála, mert Isten ne hagyott minket magunkra még a pusztaságban sem. Már a próféták által ígéretet kapott az ember arra, hogy eljön a Messiás-király, aki Isten országát hozza el közénk. És az ő eljövetele után kiárad a Lélek, kertté változtatja a pusztákat, és erdővé a kerteket.

Isten ígérete Krisztusban beteljesedett. Ő elhozta közénk Isten országát, megváltott minket bűneinkből, és visszatérve az Atyához, elküldte a Szentlelket, hogy általa éljünk. Ez így nagyon jól is hangzik, mégis a Szentháromságban a legnehezebben a Szentlelket tudjuk megragadni, definiálni. Kicsoda Ő, és hogyan jelenik meg előttünk. A Szentlélek kapcsán az egyik legfontosabb, amit el lehet mondani, hogy mindig mozgásban, dinamikusan jelenik. Elsőként a teremtésben. Ő hívja elő a létezőt a nem létezőből. Ő teremtő és életet meghatározó erő, amely az új teremtést is munkálja. Akit engedetlenség miatt ítélet alatt van, aki nem állhat meg Isten előtt, az a Lélek jelenlétében újra kegyelmet talál Istennél.

A Szentlélek lehet életünkben az Istentől jövő érzelmek és indulatok forrása. A Lélek adhat nekünk vigasztalást, megnyugtatást. A Lélek a közvetítőnk, a szószólónk, a segítőnk Isten előtt. Fizikai jelenség, akitől ajándékokat kapunk. Akinek a teremtő jelenlétében az életünk gyümölcsöt terem: szeretetet, örömet, békességet, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, önmegtartóztatást. A Lélek azt az isteni erőt hozza az életünkben, ami minden emberivel teljesen ellentétben áll. Általa leszünk képesek olyan rendkívüli dolgokra, melyekre egyébként képtelenek lennénk. A Lélek által születhetnek az életünkben kitűnő, Isten szerinti felismerések. Amikor egy helyzetben pontosan tudjuk, a Lélek által halljuk, hogy micsoda Isten akarata. A Lélek által nyerhetünk bátorságot, erkölcsi erőt megállni azokban a helyzetekben, amelyek korábban a legnagyobb kísértést, és a biztos bukást jelentették számunkra.

Aki itt volt néhány héttel ezelőtt, amikor az iszákosmentő misszió képviselői mutatkoztak be közöttünk, azok emlékezhetnek arra, ahogy a vendégeink elmesélték, Isten Éltető Lelke által váltak képessé arra, hogy többé ne vegyék kezükbe a poharat. Éveken, évtizedeken át tartó függőség, tehetetlen vergődés, szenvedés és mások kínzása, a pusztaság után Isten Lelke tette képessé őket arra, hogy olyasmit tegyenek, ami a régi emberi természetükből nem tellett volna.

Isten Lelke tesz képessé minket a tanításra, adja a bölcsességet és az ismeretet, amire szülőként, nagyszülőként, vagy egyszerűen embertársként olyan nagy szükségünk van. Isten Lelke tesz képessé arra bennünket, hogy igaz, lelki imádságban tudjunk szólni az Atyához és a Fiúhoz. A Lélek képes gyámolítást, vezetést, szolgálatot adni. Megmutatni a helyünket az életben, az örök életben, Isten országában. Isten Lelke által ízlelhetjük meg a jövendő világ erőit, Isten országát, ami Krisztus által már közöttünk van. A Lélek által lehetünk biztosak abban, hogy lesz feltámadás, és részesei leszünk az örök életnek. A Lélek megelevenít, mert általa részesedünk az életben és a romolhatatlanságban. Általa leszünk keresztyénként, Krisztus követőiként új teremtmények.

„Végül kiárad ránk a Lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol. Az igazság békét teremt, és az igazság a nyugalmat és a biztonságot szolgálja örökké.” Olyan csodálatos kép ez, olyan csodálatos örömhír ez, hogy eszünk vesztve kellene világgá kürtölnünk. Vége a pusztaságnak, mert a Lélek kiáradt ránk a magasból. Ki kellene mennünk az utcára, ahogy pünkösdkor a tanítványok, és mindenkit megállítva elmondani az örömhírt, még akkor is, ha azt hiszik rólunk, bolondok vagy részegek vagyunk.

A pusztaság ideje, a démonok, a félelmek, a gyötrődések ideje lejárt mindazok életében, akik hisznek Krisztusban, akik követik őt, akik általa kapják a Szentlelket. És lehet, hogy a pusztaság ideje hosszú volt. Lehet, hogy már semmi remény a életre, de bízzunk és higgyünk, hogy akár magunk, akár mások életében, a Lélek képes megöntözni a mélyben szunnyadó gyökereket, és képes virágba borítani a sivatag-életeket.

„Add Lelkedet, hogy áradjon, ömöljön,
élessze fel az elepedteket,
halálra váltakat!
Áradjon az irgalom szeretet,
amerre szerte a világon
ezer meg ezer új forrás fakad!”
(Túrmezei Erzsébet: Várjuk Szentlelkedet!)

Ámen.