2015.03.08.
A derék asszony – Nőnap
Lekció: 1Pt 3,8b-17.
Textus: Péld 31,10-31
Svábhegy

Bevezetés

A nemzetközi nőnap ma a virágos kedveskedésről szól, eredetileg azonban egy munkásmozgalmi eredetű, a nők egyenjogúságával kapcsolatos demonstratív nap volt. 1857-ben volt az első március 8. kötődő esemény, amikor az emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari dolgozó nők New York utcáin tüntettek. A nap létrehozói szerint ez a nap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja, akik megérdemlik az egyenlő jogokat és lehetőségeket. A női emancipáció és a feminizmus ekkortól kezdve egyre inkább előtérbe került, és célkitűzése, hogy a nők helye ne kizárólag otthon legyen, azt gondolom, mára túlságosan is jól sikerült. Kicsit át is estünk a ló túloldalára.

Sok olyan embert ismerek, akik a nőnap említett eredete miatt nem is hajlandóak „ünnepelni” azt. Nem vesznek virágot nőismerőseiknek, sőt, látványosan bojkottálják az egészet. Mások megragadják ezt a kiváló lehetőséget, és arra használják, hogy a nők iránti figyelmet és kedvességet egy egész évre letudják. No de, mi nők se hagyjuk magunkat, kiváló alkalom a mai nap vélt vagy valós érzelmi tartozások behajtására, vagy egy kis hisztériára. Ennek a napnak minden nyűge és baja mellett azonban, ha magamba nézek, be kell vallanom, jól esik az őszinte kedvesség és a figyelem. Azt hiszem mindannyiunknak nagy szükségünk van, nagy szükségünk lenne erre. A mai napon a felolvasott ige alapján járjuk körbe a „nőt, az asszonyt”, a Biblia szemével és nyomában.

1.      A nők megítélése a Bibliában

Mielőtt a felolvasott igeszakasszal részletesebben foglalkoznánk, essen néhány szó arról, milyen szerep is volt a nőknek a bibliai időkben. A teremtéstörténetből az derül ki, hogy segítőtársnak teremtetett a férfi mellé. Nem alá, nem fölé, hanem mellé. És az írások ennek megfelelően, néhány kivételtől eltekintve ebben a szerepben látják és kezelik helyén a nőt. Családban, feleségként és anyaként. A társadalomban nő önállóan szinte nem is létezhetett, a szingli lét nem volt nagy divat. A család szervezetébe betagolva voltak a nők biztonságban, amelynek, valljuk meg, középpontjában a férfi állt. A lány, amíg férjhez nem ment, addig az apa tekintélye alatt állt, utána pedig a férje lett életének „ura”. Olyannyira igaz volt ez, hogy a lány vagy asszony fogadalmát az apa vagy a férj semmissé tehette. Az asszonynak minden élethelyzetben a férje mellett kellett maradnia. Még akkor is, ha rabszolgának adták el.

A biblia nőkről szóló szövegeit olvasva kissé az lehet a benyomásunk, nem teljesen jogtalanul, hogy egy kissé hímsoviniszta társadalmi berendezkedés tárul elénk. Feljegyzésekből tudjuk, hogy Jézus korában előfordult, hogy a férfiak úgy imádkoztak: „köszönöm, Uram, hogy nem születtem nőnek”. Mindazonáltal az isteni elgondolás nem ez volt. Ezért is van az, hogy a Szentírás gyakran hangsúlyozza a nők megbecsült szerepét. Az V. parancsolat nem csak az apa, de az anya tiszteletére is int. A bölcsességirodalom többször is méltatja a derék asszonyokat, és óva int a rossz természetűektől. Izrael történelmének alakulásában pedig nem egyszer fontos szerepet játszottak a nők, gondoljunk csak Mirjámra vagy Debórára. Azt tudjuk, hogy papnők nem voltak Izraelben, de a leírások alapján a kultuszban több fontos szerepet is betölthettek.

Az Újszövetségben az láthatjuk, hogy Jézus maga nem tesz különbséget nők és férfiak között. Mindkét nemet egyaránt megajándékozza megbocsájtó szeretetével, őket is meggyógyítja, elfogadja szolgálatukat és tanítja őket. Feltámadásának első tanúi és bizonyságtevői is asszonyok voltak. A mennybemenetel után pedig Mária és más asszonyok együtt imádkoztak az apostolokkal. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből, és a levelekből többször is kiderül, hogy sok nő végzett jelentős szolgálatot a gyülekezetekben. Mária és Lídia a házát a gyülekezet rendelkezésére bocsátotta, Priszcilla férjével együtt több különleges szolgálatot vállalt, Fülöp evangélista négy lányáról pedig azt olvassuk, hogy prófétáltak. Több helyen is olvashatunk arról, hogy a feleség a férjével együtt örököstárs a kegyelemben, és Krisztusban nincs férfi és nő. Pál apostol többször ír gyakorlatias intelmeket, tanácsokat a férfi-nő kapcsolatra nézve. Ebből többnyire, mi nők kissé felháborodottan, a férfiak titokban azért elégedetten hátradőlve, annyit szoktunk megjegyezni, hogy a nőknek engedelmeskedniük kell férjüknek, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az erre való felhívás mellett minden esetben ott áll, hogy a férfiaknak szeretniük és tisztelniük kell feleségüket, mint Krisztus az egyházat.

Egy alkalommal, ezzel a témával kapcsolatban vitatkoztunk a teológián. Mi lányok azt mondtuk, könnyű egy olyan férfinak feltétel nélkül engedelmeskedni, aki úgy szeret, mint Krisztus az egyházat, a fiúk persze rákontráztak, könnyű azt a nőt így szeretni, aki ilyen derék és engedelmes. Örök gumicsont. Ha egy társaságban leülne a hangulat, mindig be lehet dobni, és azonnal parázs vita alakul ki. Ahogy arról is, milyen szerepe van a nőnek a gyülekezetben. Ugyanis Pál erre nézve is ad tanácsot, utasítást. Van, hogy figyelmezteti a nőket, beszélgetésükkel ne zavarják meg az istentiszteletet, és ne hivalkodjanak. Máshol azt mondja, az asszonynak megtiltja a tanítást és azt, hogy uralkodjon a férfin. Bár véleményem szerint ez a családi szerepekre vonatkozik, sokan ebből azt a következtetést vonják le, hogy a nők nem tölthetnek be lelkészi szolgálatot. Most nem mennék abba bele, hogy a gyülekezeti hitoktatás mitől nem tanítás a prédikálással szemben, és a gyerekek tanítását, bibliaóra tartását miért végezhetik a nők, ha szószékről való igehirdetés szolgálatát nem. Ez a téma messzire vezetne. Mindazáltal tény, hogy az ősgyülekezetekben többször is figyelmeztetni kellett a nőket, legalábbis bizonyos nőket, hogy fogják vissza rossz tulajdonságaikat. Hozzáteszem, ez a férfiak esetében sem volt másként.

2.      A derék asszony

A felolvasott bibliai szakaszban, a Példabeszédek könyvének legvégén egy költeményt, már-már ódát olvashatunk, hallhattunk. Minden sora a héber abc egy-egy betűjével kezdődik, és összefoglal szinte mindent azzal kapcsolatban, hogy milyen, hadd fogalmazzak így, a tökéletes nő. Pár hónappal ezelőtt nagytiszteletű úr felolvasott egy írást a tökéletes lelkészről. Aki akkor itt volt, talán még emlékszik rá, vagy interneten is találkozhattunk vele. Az írás megmosolyogtató, mert enyhén szólva irreális elvárásokat támaszt velünk szemben. Nos, nőként végigolvasva, nézek most az itt ülő nőkre, hadd mondjam azt, ez a leírás is kicsit hasonlóan hat. A készülés során a szöveg egy-egy részletéhez társítottam egy-egy tulajdonságot, és a végén összeszámoltam azokat. Közel 30 pozitív tulajdonságot sorakoztat fel itt a szentíró, és elsőre az emberből, a nőből, az asszonyból az bukik ki, hogy „na, ne már!”. És szomorúan meg kell állapítanunk, hogy még van hova fejlődnünk.

Nagyon jót mosolyogtam azon, hogy az angol fordításban azt, ami a magyar szövegben derék-ként szerepel, virtuous-nek, azaz erényesnek, erkölcsösnek fordítják, és ez a szó csak alig különbözik a virtuoso kifejezéstől, ami magyarul virtuózt jelent. És valóban, nem csak erkölcsös vagy derék asszony az, aki ezeknek a feltételeknek megfelel, de virtuóz is. Nem véletlen az, hogy rögtön a szöveg elején azt olvassuk, az ilyen asszony drágább az igazgyöngynél, vagy felbecsülhetetlen.

Ez az „arany Abc” akkoriban elsősorban a fiatal, házasság előtt álló lányoknak szólt, de ugyanakkor szólt, és szól ma is a feleséget kereső fiúknak, szólt és szól azoknak, akik már asszonyok, anyák, szólt és szól a férjeknek, szólt és szól a gyermekeknek. Persze lehet erre mondani, hogy eljárt már az idő a szöveg fölött, és senki se szerez már gyapjút és lent, a guzsalyt is igen kevesen kezelik, az orsót meg csak Csipkerózsika meséjéből ismerjük. Ez igaz, a körülmények sok szempontból megváltoztak az elmúlt 2-3 ezer évben, de az alapelvek még mindig ugyanazok, és nekünk azokra kell figyelni.

Ebből a fiatal lányok megtanulhatják, hogy a boldog házassághoz nem elég a legújabb frizura, a kisportolt test, a legszebb ruhák, a legjobb kütyük. Bizony, ha álmaink férfijára várunk és vágyunk, akkor nekünk magunknak is készülnünk kell arra, hogy méltóak legyünk hozzá minden tekintetben. Ahhoz nem csak megszerezni kell tudni dolgokat, de meg is kell tanulni lemondani másokról. Ahhoz nem elég csak kívánságlistákat gyártani. Tanulni és gyakorolni kell magunkat sok mindenben. Akkor és ott az anyák tanították meg erre lányaikat, és kedves édesanyák, erről ma sem lehet megfeledkezni, hogy a lányokat nem csak a karrierre és a boldogulásra, de erre is kell nevelni, bölcsen tanítani. Ez az egyik, amire az anyák, asszonyok figyelmét felhívja ez az abc. Az édesanyáknak bölcsen, jól időzített szólással tanítani, nevelni kell a gyermekeket. Gondoskodnia kell arról is, hogy testileg ne szenvedjenek hiányt, ruhában, ételben, anyagi javakban, de ez nem minden. Hiába a legnagyobb gazdagság, ha közben nem tanítjuk gyermeket semmire. Ha személyes kapcsolatunk vele, amelyben ismerjük, tudjuk, mikor kell megszólalni és mikor kell hallgatni.

Ez az abc a feleségeket arra tanítja, hogy felelősséggel tartoznak mindenért, ami a családjukban, a házuk körül történik. Felelősséggel tartoznak a férjükért is, akin meglátszik, ezt a felelősséget hogyan és mennyire viseli, veszi magára az asszony. A régi mondást, minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő, ma már úgy szokták emlegetni, minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki jól járt, vagy akinek nincs mit felvennie. De ne hagyjuk elbagatellizálni annak a jelentőségét, hogy a férj és a feleség igenis meghatározzák egymást egy házasságban. És tapasztalatból is nagyon jól tudjuk, hogy az egyik nem csak segítője, de rossz esetben kerékkötője is lehet a másiknak.

Ez az abc tanítja a férjeket, a férfiakat arra, hogy becsüljék meg az asszonyokat, az anyákat, akik ilyen virtuóz módon állnak mellettük. Ne fukarkodjanak a jó szóval, a dicsérettel, az elismeréssel. Nem csak az évnek ezen a napján, de minden napján. Mert ez nem a gyengeség jele, kedves férfiak, elismerni, megbecsülni a jót. Ez nem gyengeség, hanem gyengédség. És a kettő között óriási a különbség. A gyengédség mögött épphogy a férfias erőnek kell állnia.

Ez az abc tanítja a gyermekeket, hogy tisztelettel és megbecsüléssel adózzanak annak a nőnek, aki gondoskodással, szeretettel veszi körül őket. Nem tüskés szavakkal, nem indulatos vállrándításokkal. Apró és nagy gyermekek, az édesanyák akkor is vágynak a kedvességetekre, ha nem mondják azt, még ha majdnem bele is halnak ennek a hiányába. Ne fosszátok meg őket ettől, még akkor se, ha a haverok előtt ez ciki.

Ez az igeszakasz már régóta kedves nekem, mert megmutatja, hogy egy nő, egy asszony betölti a maga szerepét, ha megtalálja a helyét, az élet minden területén, munkában, családban. Ha tud ott jelen lenni, tevékenyen, teremtő erővel, akarattal, úgy hogy tisztában van önmagával, akkor nem lehet szégyellnivalója. Akkor nem gáz „csak” háztartásbelinek lenni, vagy nem tragédia dolgozni járni. Ha volt olyan benyomásunk, hogy az asszony, akiről olvastunk, asz szánalomra méltó, akkor valamit félreértettünk. Mert az ilyen asszony tiszteletreméltó, szeretetreméltó, dicséretre méltó. Az ilyen asszonyban erő van, amit érez és tapasztal a környezete is.

Befejezés

De milyen erő ez, és honnan jön? Asszony, akik naponta hajnalban keltek, és legutolsóként fekszetek, és a kettő között igyekeztek megszüntetni vagy átvészelni az élet káoszát. Honnan lehet erőt nyerni mindehhez? Ehhez a már-már emberfeletti virtuozitáshoz? a 30. vers ad választ erre. Az asszony, akiről szó volt, az Urat féli. Ereje, ügyessége, rátermettsége az Atyától van. Azt hiszem, sokan be tudnátok most számolni olyan lehetetlen helyzetekről, amikor nem volt más, akihez fordulhattatok volna, és erőtöket Istentől kértétek és kaptátok. E nélkül, Isten nélkül lehetetlen így megállni, így helytállni, így kitartani. Testvérek, csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!