2013.07.28.

Boldogmondások 6. Boldogok a tiszta szívűek

Lekció: Márk 7,14-19.

Textus: Máté 5,8.

Svábhegy

Talán hallottak róla a testvérek, hogy néhány hónappal ezelőtt viszonylag fiatalon meghalt egy híres ma­gyar rock­ze­nész, a Republic együttes énekese Cipő, azaz Bó­di László. Bár súlyosan beteg volt a szíve, mégis kinyilvání­totta, hogy nem a­kar szívátültetésen átesni, nem akar esetle­gesen valaki más szívével élni. Olyannyira nem, hogy inkább belehalt. Azt mond­ta, az már nem az ő élete, az már nem az ő szíve, az már nem ő lenne. Megdöbbentő, elgondolkodtató ez a min­den­áron való ra­gaszkodás a saját szívhez. – A Biblia szerint a szív természetesen nem azonos a vért a testünk különböző részeibe továbbító szer­vünkkel, hanem az ember legbelsőbb lényege, legalapvetőbb része: akaratunk, gondolkodásunk, érzelmeink központja. E­zért fogalmaz így a Példabeszédek könyve is: „Minden féltett dolognál jobban ő­rizd meg a szívedet, mert abból indul ki min­den élet.” (Péld. 4,23.) Ezért is különös, hogy Bódi László ennek a fizikai ér­telemben vett vérpumpáló motornak is lelki jelen­tőséget tu­laj­do­ní­tott. Anatómiai értelemben a szívünket éppúgy cserélni és pótolni lehet, mint a vesét vagy egyéb más szervünket, et­től a­zon­ban a lelki személyiségünk jegyei nem fognak meg­változni. A szív, ma talán így mondanánk, a lélek mű­ködése, szellemi-er­kölcsi állapota kihat az ember sorsára, meghatá­rozza egészségét, anyagi helyzetét, munkáját, pár­kap­cso­latát, családját, ezek­nek a minőségét. Egyáltalán nem mindegy hát, hogy milyen állapotban van. Annál is inkább, mivel Jé­zus - mint ahogy mind­annyian - a szív állapotával kapcsolja össze a boldogságot. Ez az igehirdetés sorozat pedig a jézusi bol­dogmondásokról szól. Talán furcsálljuk is, hogy miért várt eddig ezzel. Miért csak a hatodik boldogmondásban kerül elő az emberi szív? De az talán még furcsább, hogy amíg mi azo­kat az eseményeket, élményeket, érzéseket tesszük meg bol­dog­sá­gunk forrásává, a­mel­yek a lelkünkre, a szívünkre hat­nak, tehát a külső körülményektől tesszük függővé a szívünk ál­la­po­tát, addig Jézus pont for­dítva gondolkozik. A szívünk, a belső, lelki életünk állapotától teszi függővé a boldogságun­kat: „Bol­do­gok a tiszta szí­vű­ek, mert ők meglátják az Istent.”

Azt javaslom ezért kedves testvérek, kedves gyülekezet, hogy vegyünk részt átvitt értelemben ma egy lelki kardiológi­ai szű­rővizsgálaton, hiszen a megelőzés, a prevenció nemcsak a fizikai, hanem a lelki bajok, betegségek esetén is életmentő le­het, arról nem is szólva, hogy úrvacsorára készülve nem is kerülhetjük el az Isten előtti őszinte önvizsgálatot.

1./ Képletesen szólva menjünk hát el először az áldott Orvos, Jézus Krisztus rendelőjébe, hogy megvizsgálhassa a szí­vünk állapotát, azaz legyen szó először a diagnózisról. – A bibliamagyarázó tudósok régóta észrevették, hogy milyen szo­ros kapcsolat van Jézus boldogmondásai és az ószövetségi zsoltárok között. Ezt ma többször látni fogjuk mi is. Az első pár­hu­zam ugyanis máris kínálkozik. A 139. zsoltár írója ezt kéri az Úrtól: „Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Nem tudom, hogy mi is ezzel a szándékkal jöttünk-e ma Isten elé, de a zsoltáros azt kéri: Uram, vizsgáld meg a szívemet! Nyil­ván érezte, hogy va­lami nincs rendben. Mint amikor mi is é­rezzük, hogy stresszes helyzetben egyszer csak belehasít, be­leszúr valami a mell­ka­sunkba. Vagy amikor érezzük, hogy már egy emeletnyi lépcső után is lihegünk, alig kapunk leve­gőt. Vagy amikor várat­la­nul heves és ritmustalan szívdobogás miatt tör ránk egy mély, belső félelem. Valami baj van a szí­vünkkel, s bár eddig ha­lo­gat­tuk, muszáj lesz elmenni az or­voshoz. Tegyük hát meg ezt most lelki értelemben, s kezdjük Jeremiás doktor úrnál. Amit meg­állapít, annak nem fogunk ö­rülni: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan...” (Jer. 17, 9.) Az első, ösztönös reakcióm a tiltakozás. Nem ez, nem le­het igaz! Ez túlzás! Itt valami tévedés van! Még hogy csalárd, azaz csaló, kétszínű, alakoskodó és álnok lenne a szívem? Tipikus ószövetségi alak ez a Jeremiás próféta! Vagdalkozik, ítélkezik pedig nem is ismer. Másik or­voshoz fogok menni. Itt van például az öreg Jób. Igaz, hogy ő is ószövetségi, de aki annyi szenvedésen átment mint ő, az biz­tos egy megértő em­ber. Lássuk mit mond! „Van-e tiszta ember, tisztátalanság nél­küli? Nincs egyetlen egy sem.” (Jób 14, 4). A második reakci­óm a felháborodás. Micsoda? Még hogy én tisztátalan len­nék? Mások, az igazi bűnösök nyilván igen! De én erkölcsös, jól nevelt, tisztességes ember vagyok. Sokan lopnak, hazud­nak, csalnak, erőszakoskodnak, de én mégiscsak kü­lönb va­gyok. Én a törvények szerint élek! Megyek is gyorsan egy jobb, egy újszövetségi orvoshoz, Pál professzorhoz. Ő biz­to­san pontos diagnózist készít, nem úgy, mint az eddigiek. De mit is ír a Római levele 3. részében: „Nincs igaz ember egy sem. Nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse az Istent. Vala­mennyien megromlottak...” (Rm 3,10-11.) A harmadik re­ak­ci­óm a ba­gatellizálás. Jó, tényleg előfordult egyszer-egy­szer, hogy nem mondtam egészen igazat, de muszáj volt egy kicsit csúsz­tat­nom, mindenki megértheti. Igen, beismerem, hogy néha felmegy bennem a pumpa és olyankor mondok dolgokat, a­mi­ket u­tó­lag már bánok, de attól még alapvetően rendes ember vagyok. S tényleg előfordul, hogy a lustaságom és a fe­le­lőt­len­ségem mi­att fájdalmat és bosszúságot okozok még a szeretteimnek is, de ez mégse halálos bűn! Öreg már ez a Pál apostol, néz­zünk va­laki modernebbet. Mondjuk Al­bert Schweitzer XX. századi orvos-teológust. Amit ő mond, az biztos ínyemre va­lóbb lesz. Így tanította az afrikai őserdők népét erről a boldogmondásról: „Eddig olyan volt a szívetek, mint egy szemetes fa­lu, amely­ben több gonosz törzsfőnök is uralkodik egyszerre. Ezek a gonosz törzsfőnökök a ti gonosz gondolataitok a szíve­tek mélyén. Az egyik törzsfőnök azt pa­rancsolja szívetekben: „Hazudjatok!” - s ti szemrebbenés nél­kül hazudtok a paran­csá­ra. Azután a má­sik gonosz törzsfőnök veszi át a szót, és azt parancsolja nektek: „Legyetek módo­sak, módosabbak, mint a szom­széd kuny­hó lakója! Ennek a legegyszerűbb módja, ha loptok!”- És máris loptok. Majd egy harmadik törzsfőnök kezd be­szélni a szíve­tekben, s azt paran­csolja nektek: „Patvarkodjatok, verekedjetek!” - s máris egy­másnak estek. No, van még né­hány ilyen törzs­főnök a szíve­tek szemetes falujában. Egyet különösen jól ismerek, az szün­telen parancsolgat nektek, ezt lus­taságnak hív­ják. Ti híven követitek a parancsát. De ne felejtsétek: a ti szívetek az a fa­lu, ahol ezek a törzsfőnökök pa­ran­csol­gatnak.” – Na, ne! Hát már ő is ezt a nótát fújja?! Van még egy hárító reakcióm, a mentegetőzés. A körülmények, az örö­költ génjeim, a rossz példák, a neveltetésem, az általános társadalmi morál stb. stb, de már érzem, hogy akármelyik lelki kar­di­ológust ke­re­sem is fel, a diagnózis nem lesz más. Még egy utolsó vizsgálatra el­megyek a világ legjobb orvosához, hátha meg­úszhatom a mű­tétet. Jézus az aki Isten Fiaként, mindenkinél jobban tudja mi van az ember szívében, akiről János e­van­gé­liuma azt mond­ja: „nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta mi lakik az ember­ben.” (Jn 2, 25.) Az

Ő diagnózisát kénytelen leszek elfogadni. Márk így örökítette meg a szavait: „Ami az emberből elő­jön, az teszi tisztátalan­ná.

Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gon­dolatok...” (Márk 7,20-23.) – Nincs me­se, meg kell adjam magam. Ez előtt a kíméletlenül világos sebészi kórkép előtt meg kell hajoljak. „Az ember azt nézi, ami a sze­me előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám. 16,7.) Lelki ki­fulladásaim, szívszúrásaim, ritmuszavarom e­zek szerint nem a véletlen műve. Még­iscsak igaza volt Jeremiásnak, Jóbnak, Pál apostolnak és Albert Schweitzernek is.

A Biblia ugyanis kedves testvérek, nem torzít, nem tú­loz és nem bagatellizál semmit. Olyannak láttatja az embert, a­mi­lyen az valójában. Olyannak, mint aki nem tudja és nem is akarja szívből szeretni Istent és a másik embert, követke­zés­képp nem tudja betölteni Isten törvényét. Tetszik, nem tet­szik a kép bizony tényleg ilyen sötét. Lehet ezt kétségbe von­ni, ta­gad­ni, lehet ez ellen tiltakozni, de ettől még ez a Szentí­rás diagnózisa a bűnbe esett emberről, rólunk. Jézus sem állít semmi mást. Azt mondja, hogy ha csak haragszol a te atyádfi­ára, ha csak bolondnak, vagy ostobának nevezed, te is ember­gyilkos vagy, és méltó vagy az ítéletre. Ha csak gondolatban megcsaltad a feleséged, a férjed, te is parázna vagy, és méltó vagy a ha­lál­ra. Még ha nem is Isten nevére tettél hamis esküt, csupán esküdöztél bármire is, ami nagyobb nálad, te is isten­káromló vagy, és tudjuk a tízparancsolatból, hogy az Úr nem hagyja büntetés nélkül, ha valaki hiába veszi fel az Ő nevét! Mire szá­mít­hatsz akkor? Jakab apostol így ír erről levelében: „Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett.” – Ugye most már te is elismered, hogy az ember egész lénye halálra van ítélve. S nem csak ab­ban az értelemben, hogy születésünkkel kezdő­dik az a visszaszámlálás amely a halálig tart, hanem azért is, mert Isten tör­vé­nyének megszegője halálra méltó. Ugye el tu­dod mondani: beteg a szívem, sőt Isten Igéje szerint menthe­tetlen, halálos be­teg vagyok. Nem tudok segíteni magamon, nem tudom megoperálni a lelkemet, végem van, ha valaki nem segít.

Testvérek, a szív, a lélek tisztátalansága olyan az éle­tünkben, mint a vízkő. Minél több termálvíz folyik át egy csö­vön, annál több vízkő rakódik le, s annál jobban beszűkül, összeszűkül az átmérő, s egyre kevesebb vizet enged át. 2004. de­cem­ber 26-án éjjel, amikor az indonéziai cunami bekövet­kezett, a mi családunkat is kiöntötte a víz a Baár-Madas Gim­ná­zi­u­mi alagsori lakásból. A bejárat előtti csatornában néhány óra alatt annyira megemelkedett a vízszint, hogy előbb a für­dőszoba pad­lóösszefolyóján, majd pedig a nagyszoba előtti ún. angol aknán keresztül ömlött be a szobákba a víz. Már ak­kor sejtettük, hogy ennek nemcsak a hatalmas esőmennyiség lehet az oka, s utóbb ki is derült az igazság. A csatorna vizét elvezető csőben le­vált és megrekedt egy évtizedes vízkő da­rab, ami a dugulást okozta. Pont úgy történt, mint egy szívin­farktus esetében, csak nagy­ban. Az ember belső világa is így szűkül be Isten nélkül. A bűnök lerakódnak az életünkön, és a végén teljesen meg­szűn­het akár egy hívő ember életében is az Istennel való közösség. Mit lehet akkor tenni? Hogyan lehet segíteni rajtunk?

Ha valakiről fizikai értelemben kiderül, mint az emlí­tett rockzenészről, hogy súlyos szívbeteg, akkor a diagnózis u­tán az első kérdése az lesz, hogy mit lehet tenni? Gyógyszert kell szedni? Meg kell változtatni az életmódunkat? Szigorú di­é­tát kell tartani? Esetleg el kell menni egy szanatóriumba?

2./ Ismét képletesen szólva engedjük most szóhoz jutni az áldott orvost, Jézust, hogy elmondhassa a javasolt terá­pi­át. Azt, hogy hogyan válhat tisztává a szívünk? Minek kell történnie ahhoz, hogy megtisztuljon a lelkünk, és boldog em­be­rek­ké váljunk? – Van ezzel kapcsolatban egy rossz, meg egy jó híre is Jézusnak. A rossz hír az testvérek, hogy semmi­lyen gyógy­szeres terápia nem segít rajtunk. A szívünk telje­sen tönkrement. Nem tudunk változtatni az állapotunkon. Je­remiás pró­fé­tán keresztül üzeni Isten: „Majd ha meg tudja vál­toztatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!” (Jer. 13,23.) Nem érdemes sem a vallások, sem az ezoterikus módszerek, sem a törvények be­tar­tásával próbálkozni, mert ennél radikálisabb beavatkozásra van szükségünk. Hiába árnyalják az ember szí­vének sötét ké­pét az emberiség eddig elért eredményei, nem segíthet rajtunk sem a tudomány, sem a kultúra, sem a filozó­fia, mert a létünk vég­ső kérdéseire: Van-e értelme az életünk­nek? Hogyan győzhetjük le magunkat? Miért vagyunk a vilá­gon? Mi van, van-e va­lami a halál után? - nem tudnak meg­nyugtató és egyértelmű választ adni. Nem adják oldják meg egymástól és Istentől való el­idegenedésünk problémáját, nem képesek megtalálni a rossz és a halál eredőjét, nem tudják megszüntetni a bűnt és nem tudják legyőzni a mulandóságot. Isten segítő közbeavatkozása nélkül a végső stádiumban va­gyunk. Ezért mondja ki az áldott orvos az egyetlen hatékony terápiát: új szívre van szükségünk! Ezékiel könyvében ezt ol­vassuk: „Új szívet adok nektek, és új lel­ket adok belétek. El­távolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok néktek.” S ezért kell - ha tényleg nem akarunk így el­pusztulni - ne­künk is kimondani a zsoltáríró Dáviddal együtt: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket ú­jítsd meg ben­nem!” (Zsolt. 51,12.) Ez az egyetlen esélyünk. Nincs más ha­tásos terápia. Ez nem jó hír. Senki nem fekszik szí­ve­sen kés alá, főleg ha ilyen komoly műtétről van szó. De ha életmentő beavatkozásra van szükség, nincs más választásunk.

Van azonban egy jó híre is az Úrnak ezzel kapcsolatban. Az, hogy van donor! Hiszen ha a halálos szívbeteg nem kap va­lakitől egy szívet, ha nincs donor, akkor rövid időn belül meghal. De ahhoz, hogy ő ne haljon meg, valaki másnak kell meg­halnia, hogy annak az egészséges, vagy viszonylag e­gészséges szívét átültethessék abba, aki azzal még elélhet egy ideig. Jé­zus szíve megszakadt a golgotai kereszten. Ő bele­halt abba, hogy nekünk ennyire tisztátalan és romlott a szí­vünk. Új szív nél­kül lehetetlen tovább élni. De Jézus meghalt értünk, helyettünk és miattunk a kereszten, hogy mi ne egy i­deig, hanem ö­rök­ké éljünk. Hit által, azzal, hogy elfogadjuk a helyettes áldozatot, a bűnbocsánatot, minket is új szívvel, új lélekkel aján­dé­koz meg lelki értelemben a mindenható Isten.

Albert Schweitzer így folytatta őserdei prédikációját: „Most megkérdezem: Boldog-e a szívetek? Ha egyenként hoz­zá­tok lépnék, és mindenkit külön-külön megkérdeznék, s őszintén felelnétek, tudom, azt mondanátok: Nem, doktor, ha a szí­vem­be nézek, akkor csak azt mondhatom, nincs benne béke és nem boldog a szívem. Én, pedig azt válaszolnám: A­kármilyen szí­nű is valakinek a bőre, boldogságot és békessé­get szeretne a szívében érezni, ebben biztos vagyok. Ez azon­ban csak egy­fé­leképpen lehetséges. Új főnököt kell beenged­ni a szívetekbe. Akit én ajánlok: az Jézus Krisztus. Máris ott van a szívetek e­lőtt. Ha kéritek, lépjen be, belép. S ha been­geditek, a gonosz törzsfőnökök kisompolyognak onnan, mert nem mernek egy he­lyen lenni Jézussal, mert Jézus erősebb náluk. Szennyes vaksi szívünket csak Jézus tisztítja meg egé­szen. Ha pedig Jézus lesz a szívetek Ura, akkor abban a jó Is­ten fog parancsolni. Mert ahová Jézus lép be, oda a jó Isten lép be. És akinek a szívében a jó Isten van, az boldog ember. Nos, azt tanácsolom, kérjétek meg imádságban Jézus Krisz­tust, vegye át az uralmat szí­vetek­ben, hogy megtisztuljon és boldogok legyetek, ne csak egészségesek.”

Kedves testvérek, az áldott orvos, egyben legszeretőbb donor is, aki saját magát adta halálba értünk, hogy mi éljünk. A­ki azért ment a kárhozatba, hogy mi üdvözüljünk. Aki azért szakadt el mennyei Atyjától, hogy mi hozzátérhessünk, s aki­nek azért szakadt meg a tiszta, bűntelen szíve, hogy nekünk adhassa. Tegyünk azonban ehhez a drága igazsághoz, ehhez a leg­jobb hírhez máris hozzá valamit. Amikor az ember átadja a szívét Krisztusnak, az nem azt jelenti, hogy soha többé nem kö­vet el bűnt. Továbbra is lesznek bűnök az életében, de a szív célja változik meg: eddig nem érdekelt Isten akarata, ha hal­lot­tam is, nem volt különösebben fontos, mostantól vi­szont mindent Isten akarata határoz meg. Óriási különbség van aközött, a­mikor egy néger, - mint annak idején Michael Jackson - megpróbálja mesterségesen kifehéríteni a bőrét, és aközt, amikor egy fehér bőrű ember lebarnul a napon. Mi hiá­ba próbáljuk, nem tudjuk tisztává tenni a fantáziánkat, a gon­dolatainkat, a szán­dékainkat, a szavainkat. Jézus Krisztus vé­re az, amely hit által megtisztít. Isten ad új szívet. Viszont ha leégünk, ha fel­sü­lünk keresztyén emberként, attól még nem lesz a bőrünk fekete! Erre mondta azt Jézus nagycsütörtök es­te Péternek, hogy aki már megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy megmossa a lábát. Aki viszont nem fürdött még meg a kegyelem fo­lyó­já­ban, mint Naámán a Jordánban, az még tisztátalan, annak semmi köze nincs Krisztushoz! Tiszta szív alatt tehát első­sor­ban a bűntől megtisztított szívet érthetjük, azonban a bűntől megtisztított szív egyik nagy jel­lemzője a teljes osztatlanság. A bol­dog­mondásban szereplő görög szó ugyanis ezt jelenti. Osztatlan, össze nem kevert, egységes. A tiszta szív osz­tat­la­nul Is­te­né.

Mit jelent ez? Sokan azt mondják: hiszek Istenben, ol­vasom a Bibliát, de azért még a horoszkópot is elolvassák. Vagy: hiszek Istenben, de ha az egészségükről vagy a jósze­rencséjükről van szó, mégis lekopogják, nemhogy valami baj tör­tén­jen. Isten és babona. Mások azt mondják: hiszek Isten­ben, de templomba járni, Isten Igéjét hallgatni nem érek rá. Isten és Is­ten nélküliség. Az egyik csapból folyik a hideg, él­tető, friss forrásvíz, a másikból a forróvíz. Pedig a langymele­geket kiköpi a szájából az Úr. Az egyik csapból jön az, amit az Ige mond, a másikból, amit a világ, a barátok, a divat dik­tál. Ó, hány ilyen két­csapos keresztyén van! Aztán csodálkoz­nak, ha lerakódik a vízkő, ha lerakódik a bűn, ha eltömődik a cső, s már nem árad át rajta Isten Igéjének tiszta forrásvize.

Nem arról van szó itt, hogy ne legyen gazdag, színes, árnyalt személyiségünk, hanem arról, hogy ez a gazdag, ár­nyalt személyiség vajon mindent egy cél szolgálatába állít-e? Vajon úgy működik a hétköznapi életünk, hogy Istent meg-kér­dez­zük a dolgaink felől, és az Ő vezetése szerint éljük a mindennapjainkat? Vagy fordítva: éljük a mindennapi életün­ket a ma­gunk rohanásában, s ha esetleg belefér a szívünkbe, időnkbe, gondolatainkba, akkor esetleg Istenre is szánunk pár per-cet? A tiszta, osztatlan szív nem valami elvont, misztikus dolgot jelent, hanem céltudatosan odaszánt szívet. Hogy ezt ki ho­gy é­li meg, ebben lehetnek különbségek. A lényeg, hogy a cél legyen Isten, a Benne való élet, az Ő akaratának keresése, meg­é­lé­se.

A megosztott szívű ember bizonytalan járású, kétfelé sántikáló ember. Mivel több felé szeretne menni, ezért sehová sem jut el, következésképp frusztrált, boldogtalan. Aki vi­szont Istennel járja az életét, az megtapasztalhatja, hogy Isten vele van és vezeti életének minden helyzeteiben. Bízzuk rá magunkat osztatlan szívvel! Az a szív tiszta - hogy az őserdei doktort idéz­zem -, amelyen nem a gonosz törzsfőnökök osz­toznak, hanem egy Valaki uralkodik: Jézus Krisztus, és életé­nek dön­té­se­i­ben Övé az utolsó szó. – Ő az áldott orvos próbál meggyőzni bennünket eddig is, hogy ne féljünk az életmentő műtéttől. Ne­künk csak jelképesen kell meghalni a műtőaszta­lon. Az ó-emberünknek, a velünk született, Istent nem ismerő termé­sze­tünk­nek kell belehalnia ebbe, mert valóságosan Ő halt bele ebbe a beavatkozásba. De ha ez nem lenne elég, ak­kor még valamivel sze­retne arra bátorítani minket, amit a Pél­dabeszédek könyvében így olvasunk: „Add nekem a szívedet fiam...” (Péld. 23,26.)

3./Azzal, hogy felmutatja nekünk az új szív boldog­ságát. Hiszen a hatodik boldogmondás szerint: „Boldogok a tisz­ta szívűek, mert ők meglátják az Istent.”– Mit jelent ez? Háromféle görög szó is van, amit használ a Biblia a látásra. A „blepó” azt jelenti, hogy megpillantani. Odanézek, megpil­lantok, és egy szempillantásig meglátok valamit. Se többet, se ke­ve­sebbet nem jelent ez a szó. Aztán a „theorei” szóval fe­jezi ki az Újszövetség azt, amikor a látás mellett - s ez már isme­rő­sebb nekünk - az, aki látott valamit, már egy elképzelést - így szoktuk mondani - teóriát is alkot, mond. Van elképzelé­se ar­ról, amit látott. És a harmadik szó, amit olvasunk az „o­ráó”: ez egyfajta igealak, és azt jelenti, hogy belelátni, túllátni a fe­lü­le­ten, azon, amit éppen látok. Mögé látni, meglátni a valóságot. Szoktuk ezt mi orákulumnak is mondani. Ez azt jelenti: meg­lát­ni a titkok titkát. Itt Jézus ezt a szót használja, amit most mondtam. Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent, a titkok titkát. Ők belelátnak a dolgok mélyére. Ők mö­gé látnak, a láthatók mögé. Nemcsak azt látják, ami a sze­mük előtt van, hanem látják a valóságot is. A valóságos, ö­rök­ké­va­ló Istent. Mert az Istenben bízó ember így lát, s ezért hisz. És aki lát, csak az tud így hinni, annak lesz ilyen lelki látása. Az é­lete eseményei mögött is egyre inkább látja a min­denható, ö­rökkévaló Istent. Aztán az ilyen ember egyre job­ban átlát a ha­zug­ságokon és a csalásokon, mert lelepleződik előtte a va­ló­ság és az igazság. Egyre jobban látja a történe­lem, az ország ese­mé­nyei mögött is a mindenható Istent. Né­ha nehéz ezt észre­ven­ni, de mégis csak lehetséges. Látja az Istent. Ezért lehet az így hívő megtisztult szívű embereknek boldogság, békesség és nyu­galom a szívében minden körül­mények között. Ezért tud­nak személyválogatás nélkül szeret­ni mindenkit. Ágoston egyik hí­res mondata szerint: „Ha vala­ki látni akarja az Istent, ne men­jen messze földre Istent keres­ni. Térjen be saját szívébe. Ha ab­ban szeretet honol, akkor ott - amennyire ez a földön le­het­séges - megláthatja az Istent. Mert az Isten szeretet.”

Meglátni a láthatatlan Istent. Van ennél nagyobb csoda, nagyobb öröm? Hit által idelent, színről színre odafent. Jé­zus ma a szívünk ajtaja előtt zörget úgy, ahogy ezt a Jelenések könyvében olvassuk. „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek.” Ha valaki meghallja az Ő szavát, és megnyitja a szívét, az életét, belép annak életébe, és vele marad, vele vacsorázik. Így mondja Jézus. Én nyugodtan merem azt mondani, hogy itt, ma vele úrvacsorázik.

A Kis Herceg írója, Antoine de Saint-Exupéry szerint: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Tegyük hozzá: jól csak a Krisztus vére által megtisztult szívű ember lát. Aki kész itt az Ő asztalánál megvallani a bűneit, aki kész elmondani, hogy teremts ben­nem tiszta, osztatlan szívet, amelyből új gondolatok, szándé­kok és indulatok származnak. Aki kész jelképesen újra meg újra megjelenni ezen a lelki kardiológiai vizsgálaton, s aki - ellentétben a rockzenésszel - örül, ha más valakinek, Jézus­nak a szíve, az Ő Szentlelke élhet tovább benne. Ő adja meg, hogy ez a mi e­se­tünkben is így legyen! Ámen.