2013. július 14.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot
Textus: Mt. 5,6
Svábhegy

Kedves Gyülekezet! Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot!

1. Az igazság

Hadd provokáljak rögtön egy kicsit: milyen igazságot? Melyik igazságot? Hiszen általában csak a magunk igazságát akarjuk belátni! Amúgy is a posztmodern az arról szól nem, hogy mindenkinek igaza van a maga szemszögéből: igaza van. Igaza van a Budapest Pride felvonulásra kimenőnek, hiszen ember nem ítélkezhet felettük csak Isten, Isten pedig szereti az embert. De igaza van, az ellene tüntetőnek, vagy rosszallónak is, hiszen Isten a bűnt viszont elveti. Igaza van a diáknak, hogy unalmas a tanár, és igaza van a tanárnak is, hogy motiválatlan a diák és nem tud viselkedni. Igaza van a fiatalnak, aki elindul szerencsét próbálni más országba, de közben igaza van az államnak és az itt maradóknak abban, hogy szegényebbek vagyunk nélkülük és itt lenne rájuk szükség. Úgy tűnik, ma mindenkinek igaza van. Főleg a saját szempontjából.

Van egy kedvenc sorom egy énekben, ami azt mondja: „még mielőtt elmentél az igazság veszély volt, mára már észrevétlen kicsike szégyenfolt.”  Elértéktelenedtek a szellemtörténet eszméi, az objektívnek hitt elvek és igazságok. Ma már inkább csak az érdekeink szerinti érveket szoktuk igazságként emlegetni. Hát ezeket kellene nekünk vágyni? Nem ezek okozzák a legtöbb konfliktust?

Ez az igerész nem azt jelenti, hogy nyughatatlan detektívnek kell lenni. Vagy polgárjogi aktivistává, nem jelenti, hogy ott kell lenni minden egyes tüntetésen, amikor csak úgy érezzük, hogy valaki torzít az igazságon, amikor valaki joga sérül. Mert az itt szereplő igazság szó, nem az, amit a tényekre, a valóságra szoktak használni, amit ki lehet kutatni, fel lehet fedezni, ami mellett, vagy ellen érvelni lehetne. Az itt szereplő igazság szó a megigazulásra vonatkozik, amit csak Istentől lehet kapni. Jogi, erkölcsi kategória. Innentől pedig egy kicsit átíródik a jelentése a boldog mondásnak. Így már nem lehet vitatkozni azon, hogy akkor kinek az igazsága, kinek a felfogása szerinti igazság: az én ártatlanságom, amit Isten tulajdonít nekem. A megigazulás szó használatánál magunk elé képzelhetünk egy bíróságot, ahol záporoznak ránk a kritikák és vádak és ördögi provokációk, de odaáll Jézus, és azt mondja, hogy ez az ember igaz. Nem mintha azok volnánk, hanem mert Isten a bűneink helyett Krisztus áldozatára tekint. Felmentve lesz az ilyen ember, megmenekül, megkönnyebbül, és szabad!

 2. Éhezni és szomjazni

Éhezni és szomjúhozni: vágyni. Annyira vágyni, hogy az életemet érzem tőle függeni. Szoktuk érezni, hogy milyen kellemetlenül befolyásol bennünket az, ha szomjasak, vagy éhesek vagyunk. Nekem kifejezetten könnyen leesik a vércukorszintem, és olyankor csak kóválygok és nem vagyok semmilyen cselekvésre, produktumra képes amíg nem eszem valamit. Vagy a szomjúság. Étel bevitele nélkül napokat, akár hetet, hónapot is ki lehet bírni – gondoljunk csak az éhségsztrájkolókra – de folyadék nélkül akár órák, de legkésőbb napok alatt meghalnánk. Főleg ilyen szárító melegekben, mint most nyáron.

A baj az, hogy a megigazulásra való szükségemnek, nincsenek ilyen tünetei: nem szédül az ember, nem fáj a feje, nem ájul el. Pedig még ezeknél is súlyosabb a hatása, mert nem csak az e földi életet lehet rajta veszteni, hanem azt az örök életet, amit elkészített számunkra Krisztus. Boldogok azok, akik testi tünetek nélkül, akik komoly fájdalmak nélkül is tudják, képesek belátni, hogy szükségünk van megigazításra. Ágoston is erről a szükségről beszél a Vallomások elején: "Mert magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned."

Mégis milyen jó, hogy ilyen alapszükségleteinkhez hasonlítja Jézus a megigazulásra való szükséget. Mert éhséget és szomjúságot már mindenki érzett. Felnőtt, gyerek, szegény vagy gazdag, művelt, vagy analfabéta, a hallgatóságában ez biztos, hogy közös tapasztalat. Amikor nincs meg a komfort érzet, mert a gyomrunk korog, vagy összevan tapadva a szánk a szárazságtól, vagy már akár a fejünk is fáj. Jézus azt ígéri, hogy aki mégis érzi, tudja a maga szükségét, a maga rászorultságát, az megelégíttetik, azaz megkapja azt amire szüksége van. Ennek az igéretnek egyedül mi tudunk az útjába állni, akadályának lenni, mégpedig kétféle módon.

A) akadály: a beérkezettség érzése

A legnagyobb csapda a beérkezettség hite. Amikor úgy gondolom, hogy nekem már nincs szükségem másra, jól vagyok köszönöm!

De nem csak a világi ember gondolkodik így, sokszor mi is sokkal kevesebbel beérjük, mint amit Jézus elkészített nekünk. Egy keresztény zenekar oldalán bukkantam erre az imádságra:

„Atyám! Te látod, milyen sokszor nem vágyakozom tartalmas étkezésre… Megelégszem a "lelki-gyorsétkezdés" megoldásokkal. Egy reggeli kalauz szerinti ige elolvasása, gyors-ima, aztán kezdődik a nap. És már szóhoz sem hagytalak jutni. Az eszemmel tudom, hogy mennyi áldástól esek el ezáltal, arról nem is beszélve, hogy így Téged sem tudlak jobban megismerni, de a szívem-testem erőtlen. Kérlek add, hogy igazán "éhezzelek" Téged, hogy vágyakozzam Szent Lelked betöltése és kijelentései után! "

Az ima írója tisztában van azzal, mitől fosztja meg magát azzal, hogy ő már ennyire azt mondja, hogy elég, jó lesz. Miközben Isten kimeríthetetlen gazdagságát éjt nappallá téve is lehetne keresni és tanulni, és akkor sem unnánk meg, vagy ismernénk ki teljesen. Gyülekezeti tagok is sokszor kevesebbel is megelégszünk, mint amire lehetőségünk volna. Hát nem szeretne egy jegyes pár is minden percben együtt lenni? Hát nem együtt szeretnének menni mindenhova, próbálva minél többet együtt lenni és fájna kicsit a lelkünk, meg hiányozna, amikor valami mással vagyunk kénytelenek tölteni az időt. Mégis, inkább olyanok vagyunk, mint egy kiégett, megcsömörlött házaspár, hogy kap a párunk reggel öt percet, esetleg este elcsigázott pár percet, és vasárnap egy délelőttöt. Vallásgyakorlattá, elméletté, programmá silányítjuk az élő kapcsolatot az Úrral, és azt hisszük, hogy ez elég a kapcsolat fenntartásához, sőt fejlődéséhez.

Philip Yancey: Jézus másként című könyvét egyébként is szerettem volna ajánlani a Boldogmondások apropóján, mert nagyon gyakorlatias, közérthető, olvasmány, hátha így nyáron akad egy kis időnk olvasásra is. Yancey-nek, mint sok más embernek is feltűnt, hogy a Szentírásban Jézus előnyben részesíti a szegényeket, ágról szakadtakat, szenvedőket. Mai igénk is éhezőkről és szomjazókról, azaz rászorulókról ír. Miért?  Monica Hellwig szedte össze ennek az okait tíz pontban:

1. A szegények tudják, hogy sürgősen megváltásra van szükségük

2. A szegények nem csak azt tudják, hogy Isten és a hatalmasok kezében van az életük, hanem azt is, hogy egymástól is függenek

3. A szegények nem tárgyakban keresik a biztonságot, hanem emberekben, kapcsolatokban.

4. A szegények nem túlozzák el a saját jelentőségüket és a privát szféra iránti igényüket.

5. A szegények nem sokra tartják a versenyt, ám annál többet várnak az együttműködéstől.

6. képesek különbséget tenni szükséglet és luxus között.

7. tudnak várni, mert a függés szívóssá tesz.

8. Félelmeik a valóságban gyökereznek, és kevésbé eltúlzottak, mert megtanulták, hogy az ember sokat képes kibírni.

9. nem életmódjuk kritikájaként, hanem örömhírként fogadják az evangéliumot.

10. Mivel nincs vesztenivalójuk, készek mindent maguk mögött hagyni az evangéliumért.

A Jézus korabeli farizeusok, írástudók, és gazdagok ezért véreztek el: nem érezték a maguk rászorultságát.  Aki érzi a maga szükségét, könnyebben kapaszkodik bele az Isteni segítségbe. Kérdés, hogy te vajon érzed-e a szükségedet? Érzed-e hogy a dolgok minden küzdésed meg leleményességed ellenére sem idillikusak? Érzed-e, hogy sosem lehetsz tökéletes férj/feleség, szülő, kolléga? Érzed-e, hogy hiányzik a mindennapjaidból ennek a megigazítottságnak az öröme és önbizalma?

B) akadály: passzívság

Az egyik nagy akadály az lehet, ha nem érzi az ember a bőrén, ha nem tapasztalja a maga Istenre szorultságát, nem érzi a szükségét. A másik viszont az, hogy érzi a szükséget, de nem tesz semmit. Ránk magyarokra talán ez  a leginkább jellemző lelki alkat: „Tudom, hogy vacak  a munkahelyem, de minek változtassak erre a pár évre már, másutt se lesz jobb, mindenütt ugyanaz van. Inkább marad az ember a kényelmes és megszokott rosszban, minthogy tegyen egy próbát az újjal. Tudom, hogy nem olyan az életem, amilyennek lennie kellene. Templomba járóként végképp szembesít az ige hétről hétre. De lezárjuk ennyivel, hogy hát én ilyen berendezettségű vagyok. Vagy hogy nálamnál rosszabb embereken is könyörült. Nekem nem fér bele több az életembe. Vagy a magam hitgyakorlását megpróbálom igazolni azzal, hogy a papok se jobbak, az egyház romlott úgy ahogy van. Kár az ilyen emberért, aki olyan okos, olyan furmányos, hogy még magát is sikerül becsapnia.

3. Megelégíttetés
Pedig megéri kísérletezni a kereséssel, mert Azt ígéri Jézus, hogy akik így többre vágynak, azok megelégíttetnek. "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”

Kedves Testvérek: bíztalak benneteket, hogy legalább a nyárra, ami kicsit szabadabb. Keressetek valami pluszt, ami Jézushoz vezet. Vegyetek elő esetleg olyan Bibliai könyvet, amivel eddig nehezen haladtatok, vagy régen olvastatok. Olvassatok olyan bibliai témájú könyveket, amelyek előre vihetnek Krisztus megismerésében. De mindenekelőtt próbáljunk több időt tölteni Vele. Személyes csendességben, csoportban, táborban, otthon, vagy kint a természetben… keressük az alkalmakat! Tudatosítsuk magunkban hogy ez nem egy hobbi, vagy klub, vagy elmélet, hanem pont olyan kapcsolat, mint amilyen mondjuk a házastársunkkal van, amivel ha nem foglalkozunk elsilányodik, elvékonyodik a szál, viszont ha időt, energiát, gondoskodást fektetünk bele, akkor abból mi magunk is visszakapunk, erőt és szeretetet meríthetünk. Feltölt. Kívánom, hogy tapasztaljuk meg a Krisztussal való kapcsolatunkban ezt a féle fejlődést és annak minden örömét!

Ámen!