2013.06.16.
A boldogság odaát van
Textus: Mt 5,3-12
Lekció: 32. Zsoltár

Kedves Gyülekezet!

Úgy tűnik, örök témája az embernek a boldogság keresése és értelmezése, űzzük azt a bizonyos kék madarat. A Bibliánkon is végig vonul már a példabeszédek és Zsoltárok könyvétől az evangéliumokon át egészen a jelenések könyvéig: emlékeztek például a Biblia éve jelmondata volt egy jelenések könyvi idézet: boldog, aki olvassa. Egy kereső programba beírtam, és a Bibliánkban 123-szor találta meg a boldogság kifejezést. Az énekes könyvi énekekben, zsoltárokban, dicséretekben is visszatérő téma – ott 53 alkalommal találtam meg.  Az ókorban a boldog mondás egy külön műfaj volt. Szónokok beszéltek róla, bölcsek kutatták, tanítók tanítottak róla. Nem véletlenül.

Hiszen mi is mind a boldogságunkat keressük. Van bennünk egy hatalmas vágy a boldogság után. Nem ezért ad-e egy jó érzést a filmek vége, a happy end, a megoldás? Amikor a káosz helyén békés öröm keletkezik? Ez lovagolják meg a reklámok is akkor, amikor csupa fiatal, mosolygós, gondtalan embert látunk bennük bizonygatván, hogy az adott termék birtoklásával te magad is ilyen szép, sovány és boldog leszel. Mintha mindenki igazából egy kis darab boldogságot kínálna.

Számtalan emberi állásfoglalás létezik a boldogságról: Például, el lehet bagatelizálni: a boldogság, az csak olyan álom..., nem érünk rá ideákat kergetni. Pascal is úgy érzékelte, hogy „így sohasem élünk, csak azt reméljük, hogy élni fogunk és így az arra való készülésben, hogy boldogok leszünk, sohasem leszünk azok”.  Vagy túl lehet dramatizálni: a boldogság: minden percem – ami azért valljuk be, gyanús, hogy nem lehet igaz. Vagy – és talán ez a legsűrűbb: kivetítjük egy dologra: majd ha munkát váltok, vagy párom lesz, vagy gyermekünk születik, ha felépítik a házunkat, akkor milyen boldogok leszünk.

Nézzük, hogy Jézus mit mond a boldogságról:

1.  Jézus itt nem csupán egy, de egy egész gyűjtemény boldogmondást mond a hallgatóságának, ami teljesen egyedülálló az általunk ismert irodalomban.

Az eredeti boldogság szó elég sok mindent jelent, az egyszerű és profán szerencsétől az isteni áldásig. Magyarázók szerint többféle boldogságmondás típusról beszélhetünk: van olyan, ami csak olyan emberi bölcsesség, van ami a vallásos életre vonatkozik, és van egy harmadik, amit itt Jézus is használ, ami az egész addigi tudás és bölcsesség kritizálása. A kifordítása. Mondhatnánk botrány.

Mert kiket hív boldognak Jézus: a lelki szegények, akik sírnak, a szelídek, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, az irgalmasok, a tiszta szívűek, akik békét teremtenek, akiket az igazságért üldöznek, akiket gyaláznak.

Nocsak… Amerikában pedig pont most jött ki egy új statisztika, miszerint éppen a jómódúak a boldogabbak szegény társaiknál. Meg hát nem éppen ezekre gondol az ember akkor, amikor boldogságról beszélünk? Jézus korában sem őket gondolták boldogoknak, hanem bűnösnek, akiket bizonyára így büntet Isten. Az ilyen emberekről gondolták, hogy nagyon messze vannak az istentől. Nagyrészt a fontosabb helyekről ki voltak tiltva. Pedig Jézus nem ugratja a sokaságot, még ha meghökkentő is, amit mond. Jézus az, aki nagyon is szeret olyanokkal példálózni, akiket a kor megvetett. Hiszen egyszer középre állított egy kisgyermeket, hogy ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, akkor nem juttok be a mennyek országába. Aztán hagyja egy bűnös asszonynak, hogy megkenje a lábát, és a hajával törölje, és még meg is szégyeníti a vendéglátóját, mikor az megjegyzi, hogy ez nem helyénvaló. Még példázatban is olyanokat emel ki, akiket abban az időben még említeni is tabu volt: gondoljunk az irgalmas samaritánus példázatára, ahol már megint valaki nagyon botrányos személyt emel ki példaképpen. Első tanulságként vonjuk le magunknak azt, hogy Jézus értékrendje, valami egészen más dolog. Kritikus minden kor minden ideája és értékrendje fölött. Minden kor ideáját és értékrendjét kifordítva, szinte parodizálva. És hogy ő igenis elénk hozza azokat, akik ma is akár számkivetettek, megalázottak, és várja, hogy a közösség feléjük is nyissa ki a kapuját. Vajon ma kik körülöttünk azok, akiket a középre állítana, akiket példaként állítana?

2. Arról már szó esett, hogy a boldogság mondások önálló műfajjá váltak, de arról még nem, hogy a tudósok szerint itt ennek az egész résznek egy különleges funkciója van. Amikor emberek, zarándokok jöttek a jeruzsálemi templomba, akkor a léviták feladata volt, hogy ne engedjék be azokat, akik nem méltóak, nem alkalmasak. A felsoroltakat, szegényeket, megalázottakat nagyobb eséllyel nem engedték be. Voltak kérdés formulák, idézetek, amelyeket a bejönni vágyónak el kellett mondania, hogyha egy lévita kérdezte, ezzel bizonyította, hogy a vallásban ismeretes, mintegy hitvallást tett. Ezt a párbeszédet, ezeket a válaszokat hívták beengedési formuláknak. Szinte egy mini vizsgát tett. Így szűrték ki a kor terroristáit, nehogy valaki ellenség beszüremkedjék. Ezekhez a beengedő formulákhoz nagyon hasonlít a hegyi beszéd eme szakasza. De hova akar beengedni Jézus? Abból, hogy a hegyi beszédben foglal helyet ez az boldogmondás csomag, és abból, hogy a hegyi beszéd elmondásának mennyire neki készültek a tanítványok és Jézus, arra következtetnek a tudósok, hogy valami irtó fontos, nagyon hangsúlyos tanítással találkozunk is. Feltételezzük, hogy ezek a beengedő formulák a mennybe.

Ahogyan az ószövetségi citátumokat kellett ismernie mintegy a helyalapelveiként a templomba belépni vágyónak, úgy a mennybe belépni vágyónak kell ezeket ismernie. Most ezt az ismerést ne úgy értsék a testvérek, hogy ki leszünk kérdezve, mint egy vizsgán, hanem sokkal inkább úgy, hogy az életünkön kell látszania.

Egy görög temetési szertartás odáig elmegy, az ilyen boldogmondásokat aranytáblácskákon a koporsójába teszik a elhunytnak, mintegy emlékeztetőül, és segítségképpen, a mennybemenetelhez. Így adnak neki puskát.

Nem túlzás itt tényleg arra gondolni, hogy Jézus él a beengedés képével: jó, ti léviták, csak a jól öltözött, vallásilag képzett embereket engeditek be a templomba? Én a mennybe csak azt, aki éppen nem ilyen. De jöhetnek helyettük a a lelki szegények, akik sírnak, a szelídek, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, az irgalmasok, a tiszta szívűek, akik békét teremtenek, akiket az igazságért üldöznek, akiket gyaláznak.

Ezért fontos itt ezen a ponton kimondani, hogy Jézus itt nem az evilági boldogságra gondol. Mert ezen a világon ezek az ígéretek, amelyeket jézus az egy-egy vers végén mond, maradéktalanul nem valósulhatnak meg. Ezt nem csak a beengedő formulák erősítik meg, de az is, hogy a boldog mondások – a keretet alkotó első és az utolsó kivételével – jövőidőben íródtak.

Valóságos, teljes boldogságot az üdvösségben lehet megtapasztalni. Akkor áll ugyanis helyre az a szoros kapcsolat, amelyre Isten teremtett bennünket önmagával. Akkor már nem választ el a bűn, sem tér, sem idő, együtt leszünk Istennel. És azt gondolom, hogy ettől, hogy a boldogság itt teljes valójában nem elérhető, nem kell megijedni. Ez még nem azt jelenti, hogy ez az élet itt céltalan volna. Egyáltalán nem. Csak azt, hogy a célja, nem önmagán belül van. Nem öncélú. Van értelme önmagán kívül.

3. Azonban, nem szabad, hogy ezt úgy értelmezzük, mint ahogy a középkorban tették. Akkor ugyanis a sok kényszerű adót, földesúri elnyomást alá támasztották azzal, hogy ezen a földön szenvedni kell ahhoz, hogy övék legyen a menny. Legyünk hát mi is mártírok, adjuk el mindenünket, legyünk így szegények és üldözöttek?  Egyértelműen nem.

De azt hiszem, hogy mi ma már a másik végletre vagyunk sokkal inkább hajlamosak, hogy itt ezen a földön akarjuk beteljesíteni a vágyainkat

teljesen. És beleesünk abba a hibába, hogy a boldogságot hozzákötjük e földi dolgokhoz, legyen az vagyon, munka, párkapcsolat, család, vagy valamilyen elénk tűzött cél. Vagy éppen a nyaralás, amiben az egész évben kihagyott dolgokat próbáljuk visszazsarolni az élettől. Ilyenkor minden kell: pihenés, rohanás, kultúra is, család végképp…aztán azt vesszük észre, hogy nem tudtuk elengedni magunkat, annyi mindent akartunk behajtani a nyaralásunkon. Biztos hallották már a testvérek, hogy hogyan lehet majmot fogni. Egy nagyobb üvegbe tesznek valami csemegét. A majom benyúl érte, rámarkol, de kifelé már nem fér az ökölbe szorított keze, ezért ott marad fogva. Ha eleresztené amit fog, megszabadulna. De nem ereszti. Hasonlóan a nyaraláshoz, párok is ezzel szokták elrontani: leírt jelenség, hogy maga az esküvő, aztán az első gyermek születése olyan programok, olyan feladatok, amelyek közben az ifjú pár úgy akar, úgy hajt, hogy sokan csak utána, már az első gyermek oviba, vagy iskolába kerülésekor eszmélnek rá arra, hogy talán nem is illenek össze. Csak ezek a projektek úgy lefoglalták őket, annyira vágytak rájuk, hogy mindez elfedte az ő kettejük kapcsolatát. Szuper munkatársak, csak nem lelki társak.

 A boldogságot az Istenkapcsolatunkban kell keresnünk és várnunk. Ez az egyetlen út, amin meg lehet azt kapni, itt e földön csak morzsákban, csak töredékesen, de majd a mennyben igazán. Azt a beteljesülést amit keresel. A hiányt, amit űzöl. Azt ne próbáld behajtani a párodon, a gyermekeiden, a kapcsolataidon, sem a teljesítményeiden, vagy státuszokon, vagy az idei nyaraláson. Mert az amit hiányolsz, az a mennyben vár rád elkészítve. De ebből a vágyból erőt merítve élj!

Ámen!