2013. június 2.

A saját (helyi)értékem

Lekció: 2Móz 4, 10-15

Textus: 2Móz 3,10-12

Svábhegy

Kedves Gyülekezet!

Örök kérdése az embernek egészen az öntudatra ébredéstől a koporsóig: Ki vagyok én? Milyen vagyok? Mennyit érek?

Mózes elhívási történetét olvastuk fel.  Isten Mózest is a munkája mellől szólítja el. Így szólította el később a tanítványokat a halászatból, vagy a vámszedő asztal mellől is. Viszont nem olyan zökkenőmentes a hívás, mert Mózes ellenkezik. Ebben az előttünk fekvő párbeszédben nem túl nagy az egyetértés. Egészen máshogy tekint magára Mózes, és egészen máshogy tekint rá Isten. És ha még kicsit kikacsintunk a jelen történetünkből a tágabb kontextusra, hogy mit gondolhatott Mózesről a környezete, még összetettebb képet kapunk. Talán éppen úgy, minthogyha önmagunkról gondolkodunk. Egészen máshogy mutatkoznánk be, mint ahogy a főnökünk, vagy épp az alkalmazottunk bemutatna bennünket, vagy az édesanyánk, vagy a legjobb barátunk. És megint csak más lenne, ha képesek lennénk magunkat Isten szemüvegén át vizsgálni egy picit.

Vegyünk most górcső alá ezeket az egymással ellenkező véleményeket Mózes esetében!

Kinek látja a környezete Mózest?

1.       Az egyiptomiak áruló gyilkosnak tartják.

Mózest a fáraó lánya fiává fogadta a bibliai szöveg szerint. Tehát rangja, neve volt egészen addig, amíg meg nem látta, ahogyan kínozzák az övéit, mert egy ilyen esetnél agyonütötte a szolgát, aki egy héber férfit ütött és eltemette a homokban. A dolog azonban kitudódott, és a fáraó kerestette, ezért menekül el. Ugyanebbe az uralkodó házba akarja őt visszaküldeni az Isten. Oda, ahol felnevelték, de ahol mégiscsak verték azokat, akik közül vérsége szerint származik. Oda, ahol őt gyilkosságért körözik. Nem egy nyertes helyzet. Van egy kedves barátnőm, aki mindig elkésik a könyvtári könyvek visszavitelével. Miután egy-egy könyvet hónapos késésekkel, és sok büntetés kifizetése után visszavisz, utána mindig jó ideig nem megy vissza. Sunnyog. Miért menjen olyan helyre, ahol őt rossz embernek tartják. Mózes ennél beláthatóan nagyobb okkal menekült el. Ők nevelték és neveltették, koszt, kvártély és minden biztosított volt számára, és ő ezt a kapcsolatot egy gyilkossággal rúgta fel. Joggal gondolhatták, a fáraó udvarában, hogy kígyót melengettek a keblükön. Valószínűleg nagyot csalódtak Mózesben, és dühösek voltak rá, amiért visszaélt a szeretetükkel. Az ő megítélésükben ez az ember lejáratta magát. Nagy lehetőségei lettek volna, fontos ember lehetett volna, de valami buta nemzethű gondolattal elfuserálta ezt az esélyt. Élhetetlen, őrült dolog, egy áruló gyilkos ez a Mózes.

2.       A zsidók számára idegen.

Hogy is tartanák maguk közül valónak. Hiszen miközben ők szenvedtek a kényszermunkától, ez a fiú a fáraó asztalánál evett és drága ruhákban járt. Aztán igaz, hogy egy közülük valót megvédett, de egy midiánita nőt vett feleségül. Később ezt Mirjam fel is hánytorgatja neki, ma a gyerekek éppen erről az igerészről beszélgetnek odalent.  Micsoda gyökértelen ugye? Hát hogy tennénk meg ilyet nemzeti vezetőnek, felszabadítónak, vezérnek? Ki fogadná el a véleményét, döntéseit, amikor nem lehetnek meggyőződve arról, hogy jót akar nekik?

Kinek látja magát Mózes?

Mózesnek három erős érve is van:

1.       jelentéktelennek: Ki vagyok én uram, hogy…

De sokszor érezzük magunkat így: ki vagyok én,hogy ekkora feladatot kapjak, vagy ekkora megtiszteltetés érjen… Mózes most már öregember. Negyven évet volt száműzetésben és ki tudja, mennyi idős is volt pontosan, amikor menekülnie kellett. Évek óta nem hogy nem gyakorol hatalmat, hanem pásztor az apósa nyája mellett. Mondhatnánk a felesége családjának kitartottja. Talán mielőtt gyilkolt, még meg lett volna benne az ifjonti lelkesedés, talán több erőt is érzett volna magában, talán alkalmasabb lett volna az idő is, de most? Kicsinek, jelentéktelennek érezte magát Mózes, legalábbis egy ekkora feladathoz viszonyítva.

2.       rossz beszélőnek: Nehéz ajkú vagyok…

Aztán ott van az a beszéd dolog. Valóban nagyon nehéz, ha valaki nem ért a szavakhoz és mégis ilyen fontos dolgok múlnak rajta, mint itt. Nem csak a saját sorsa, se egy egész nép élete, Isten terve múljon az ő botladozó szavain?

3.       alkalmatlannak: Küldj mást…

Mózes kissé udvariatlanul megkéri Istent, küldjön mást. Hiszen láthatja, hogy ő teljességgel alkalmatlan.

Kinek látja Isten Mózest?

1.       Annak, akivel ott lesz ő

Amikor kicsi voltam, a lelkészem sokszor mondta, hogy képzeljük el magunkat, mint sok úgy, mint sok nulla. Ugye, akármennyi nullát is rakunk egymás mellé, annak nem lesz nagyobb az értéke. De amint odaáll elé az egy, azaz EGY, akkor rögtön értelmet nyernek a nullák, és rögtön nem mindegy, hogy mennyi áll ott belőlük. Tudja ezt mindenki, aki fizetést kap.

Mózes önmagában nem értékes. Csakis az Úrral való kapcsolatában nyeri el az értékét, mint ahogy mi mindannyian. Egy időben regényszerű nagy élvezettel olvasgattam a Dávid királyról szóló bibliai részeket, és feltűnt valami: sokszor láttam olyan közbetűzést, hogy Dáviddal volt az Isten. Vagy a végén már olyat is sajnos, hogy nem volt Dáviddal az Isten. Persze, gondolhatjuk fejből is, mely történetek azok, ahol vele volt, és melyek azok, ahol azt írja a Szentírás, hogy nem.

Érdekes, hogy amikor Mózes mindenfélét mond az Úrnak, hogy ki ő, hogy rosszul beszél, hogy küldjön mást, Isten nem azt mondja, hogy nincs igazad Mózes. Lehet, hogy valóban ez a sok gyengeség reális kép. De az is lehet hogy nem igaz, hogy Mózes nagyítja el a dolgokat. Ami biztos, hogy Isten nem foglalkozik ezzel. Csak annyit mond, veled leszek. És ez elég is. Teljesen mindegy, hogy Mózes milyen, hogy helyesen ítéli-e meg önmagát vagy sem, mert az értékét igazából ő maga vagy a környezet bármennyire is tartaná, Isten adja meg. 

Nem régiben járt nálunk egy férfi bizonyos Nick Vujicic, egy szerb származású fiatalember, aki mára a motivációs beszédeiről, prédikálásáról vált híressé. Ami őt különlegessé teszi, hogy nagy harcot kellett megvívnia. Mert Nick kezek és lábak nélkül jött a világra. Sokáig nem tartotta magát értékesnek. Sőt, a környezete sem tartotta értékesnek. A kisgyerekek között elszenvedett rengeteg bántás hatására 8 évesen depressziós lett, majd 10 évesen öngyilkossági kísérletet tett. Később aztán két lépésben jött el az életébe a fordulópont. Az egyik az volt, mikor egy újságcikknek hála rájött, hogy nincs a bajával egyedül, hogy rajta kívül is sok fogyatékkal élő ember van, és sokan közülük boldogok. A második lépcső pedig akkor jött el, amikor szembetalálkozott János evangéliumának 9. részében a vakon született ember történetével.  Jézustól azt kérdezik, miért beteg, ki vétkezett, ez vagy a szülei? És azt mondja Jézus, hogy ez azért történt, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta az Isten cselekedetei. Ez a mondat jutatta el oda, hogy ma már a föld sok országában beszélt erről az Istenről.

Valóban Isten a gyengeségeinket is tudja arra használni, hogy Isten hatalmas cselekedeteit mutassa meg rajtuk. Amikor egy fogyatékkal, kezek és lábak nélkül élő be tudja járni a világot. Vagy amikor egy rossz ajkú, alkalmatlan férfi vezetőként 40 évig kalauzol egy népet tűzön-vízen át. Mert sem Vujicicnak, sem Mózesnek nem a maga erejében, izmaiban, ügyességében van a garancia, van a biztosíték arra, hogy minden rendben lesz, hanem a nekik adott Isteni jelenlétben.

Van, hogy eljönnek életszakaszok, vagy életproblémák, amikor számunkra is megkérdőjeleződik, hogy kik is vagyunk mi. Ilyenkor, amit addig gondoltunk, hittünk magunkról, az átalakításra, újradolgozásra szorul. Mint ahogy az önéletrajzunkat is folyton frissítjük. És ezek néha nem csak jó változások. Tipikusan ilyen szakasz a kamaszkor, az életközépi pánik, vagy már idősödő korban a nyugdíjazás, de lehet a munkahely elvesztése is. Egy haláleset is lehet ilyen, amikor újra kell gondolnom, újra kell alkotnom önmagamat, a másik hiányában. Vannak közöttünk gyászoló testvérek, nekik ez lesz a maguk küldetése. Vagy vannak közöttünk jegyes párok is, az ő vállalkozásuk is olyan, amihez talán ilyen Mózesnek, kicsinek, bénának alkalmatlannak érzik magukat. Hiszen önerőből melyikünk állhat meg egy olyan fogadalomban, amely a sírig tart, és amely nem csak az egészség és boldogság esetére ígér hűséget, hanem a betegség, és boldogtalanság állapotára is. Nagyon nagy feladat ez. Azt sem tudjuk, mire leszünk képesek a holnapi napon, nem még azt, hogy egész életünkben…

Vagy mikor egyszerűen kapunk egy olyan visszajelzést, amit nem vártunk, ami meglep, vagy éppen kiábrándít. Van, hogy valamire mi sem érzünk magunkban erőt, képességet. Vagy olyan általánosan nem látjuk a magunk hasznát és értékét, mint akár a tizenéves Nick Vujicic.

Jusson eszünkbe, hogy hála az égnek nem is egymagunkban kell nekünk bármit is érnünk, bármire is elegendőnek lennünk, hanem Istennel. Nem önmagunkban kell jó embernek, apának, anyának, gyermeknek lennünk, vagy megértő társnak, jó kollégának, hanem Istennel. Nem önmagamban kell keresni a fel nem lelhető erőt a következő lépéshez, hanem Istenben. Mint ahogy az életem döntéseit sem a magam ravaszságától és találékonyságától kell várnom, hanem Istentől. A gyászolók vigasztalását és új élet kezdését is csak ő képes megadni, és a jegyeseket is csak ő tudja felruházni azzal a kitartással, bölcsességgel, szeretettel, ami ahhoz kell, hogy betartsák a fogadalmat, amelyet majd itt tesznek. Tőle, mellette, vele leszek a valódi helyiértékemen, akkor leszek igazán értékes. És akkor aztán jöhetnek fáraók, jöhet Vörös tenger… nem számít. Mert Isten az a nagy Egy odaállt a nullák elé. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk!

Akkor lesz igaz válaszom a ki vagyok kérdésre, ha a vele való kapcsolatban élem meg magamat, ha ő a tükör, amiben szemlélem magam. Az ő tükre egyedül az, ami nem torzít ilyen-olyan érdekek, vagy szubjektív szempontok mentén. Isten, aki előre megtervezett bennünket, megteremtett, gondoskodik, ő az egyetlen, aki valóban megmutathatja az értékünket. És meg is tette ezt akkor, amikor értünk adta halálra egyetlen fiát. Ennyire fontosak vagyunk.

Tudjuk hogy Mózes, mindannak ellenére, aminek a környezete látja, és aminek ő saját magát látja, sikerre jut. Nem mindennapi vezetője és prófétája lesz a népnek, elsegíti őket egészen a honfoglalásig. Ma már visszanézve az egész zsidó-keresztény kultúra úgy tekint Mózesre, mint az Ószövetségünk egyik legmeghatározóbb alakjára. Jó eszköz, értékes ember lett az Istent követve, a vele való kapcsolatban. Az önmagában gyilkos, áruló, gyökértelen, alkalmatlan emberből.

Isten erre hív mindenkit ma is. Hív arra, hogy állj be a tervébe, hogy szállj be abba az életbe, amit csak neked tervezett el. Arra hív, hogy megtanítson arra ki vagy, ki lehetsz mellette.

Kívánom, hogy mind tapasztaljuk meg, milyen Istennel, az ő jelenlétében lenni, milyen értékesnek lenni, milyen pont olyannak lenni, amilyennek ő eltervezett.

Ámen!